Avagy a káromkodás tudományos igazolása: a káromkodás növeli a fizikai teljesítményt, és jó szívfájdalomra is, és lehet egészen kifinomult módon csinálni. Mutatjuk.
A káromkodás egyértelműen „erőteljesebb” kommunikációs forma, mint a szokásos nyelvhasználat, és vájt fülű, klasszikus ízlésű kultúremberként dohoghatunk azon, hogy napjainkban sokat használunk „csúnya” szavakat generációtól, napszaktól és lelkiállapottól függetlenül.
A teremburáját, félre a nyárspolágrásggal! Kiderült, hogy a káromkodás enyhítheti a fájdalmat, és növelheti a teljesítményt. Ez nekünk, magyaroknak ez különösen jó hír, hiszen igen kreatív káromkodók vagyunk
- írja az Index. De nem muszáj lemenni kutyába, lehet választékosan is káromkodni.
Megszépített káromkodás – hogyan, mikor, miért szitkozódunk?
Híres a magyar nyelv a válogatott cifra káromkodásairól. Hogy ez érdem vagy szégyen, ki-ki döntse el maga - írja a Nyest. A káromkodás hazai feketöves nagymestere minden kétségek kizáróan Mucsi Zoltán, aki ezt olyan szenvedélyes módon, és tehetségesen űzi, hogy méltán alakult ki csak ez miatt komoly rajongótábora káromkodás-kultúrájának.
Az azonban biztos, hogy nyelvi jelenségként is figyelhetjük a teringettézést.
Ha a káromkodást röviden akarjuk meghatározni, azt mondhatjuk: durva szó, kifejezés, fordulat használata. Gyakran a trágár beszédet is a káromkodásokhoz sorolják, szűkebb értelmezésben viszont az istenkáromlás tartozik a káromkodások csoportjába.
Pontosabban a vallásban minden szentnek tartott személy, tárgy, hely illetlen nevezése, átkozódásba és szitkozódásba illesztése. Ide soroljuk a becsmérlő beszédet is: vagyis ha negatívan minősítünk másokat.
Természetesen ezek nem feltétlenül nélkülözik a trágár szavakat, de önmagukban a trágár szavak nem tartoznak szorosan a káromkodás témaköréhez. Erre példa a kurva szó, ami önmagában csak pejoratív szó a prostituáltra. „A kurva anyádat!” esetében viszont már káromkodásról beszélünk. Másik mutatója a különbségnek, hogy az utóbbi kifejezés indulatból szalad ki az ember száján, míg a vulgáris szavak használata nem függ ennyire az érzelmi töltettől.
Mióta káromkodik az ember?
Régóta. Valószínűleg akkor született meg az első káromkodás, amikor egy ember szakítani akart a fizikai erőszakkal, és a szóbeli „megruházást” választotta.
A káromkodások születéséről más elméletek is születtek; ilyen például a „bálványromboló” elmélet. Ez az elképzelés szerint az ember mindig szükségét érezte annak, hogy valamilyen felsőbb erő létezésével magyarázza az emberi hatáskörön kívüli történéseket. Imádták, áldozatot mutattak be a transzcendens hatalomnak, de ha nem volt elég sem az ima, sem az áldozat ahhoz, hogy a felsőbb erő teljesítse az emberek kérését, akkor azok haragra gerjedtek, és dühükben lerombolták a felsőbb erő jelképét, a bálványukat.
A legfelsőbb erő a keresztény vallásban Isten. Az ő szidalmazása hasonlítható ehhez a bálványromboló tetthez – csakhogy nem fizikailag valósul meg, hanem verbálisan.
Klasszikus káromkodások
Klasszikusnak nevezhető káromkodásaink legalább két emberöltővel ezelőtt születtek. Természetesen minden kornak megvannak a maga káromkodásai. Az idő haladtával ezek eredeti jelentése elhomályosul a beszélők számára, társadalmi elítéltségük pedig mérséklődik. Helyükbe pedig más, erősebb káromkodások kerülnek. Ezért érezzük ma inkább mókásnak, mint durvának a régi káromkodásokat, illetve egyes elemeiket. Lássunk néhányat:
A nyavalya enné meg!
A nyavalya a 13-14. század körül tűnt fel írásos emlékben. Nyavalyatörés néven is találkozhatunk vele, epilepsziás görcsökre utal.
A betegségnevek egyébként gyakran fordultak elő a szitkozódásokban. „A rosseb egye meg!”, „A ragya verje ki!”, „A kórság törje ki!”, és így tovább. A rosseb a rossz sebből ered, a szifiliszt jelentette. A ragya a himlőre, illetve a himlő után örökre megmaradt hegekre; a franc a francia-betegség szóból származik, amivel szintén a szifiliszre utaltak. A kórság pedig általánosságban valamilyen betegséget, vagy konkrétan epilepsziás görcsöket jelentett.
A teringettét!
A teringettével 1657-től kezdődően találkozhatunk írott anyagokban, egyik változata a keringette. Az ördög teremtette, a kutya teremtette alakból rövidült a teremtette, majd megszületett ennek az eufemisztikus változata. A t-végű alak valószínűleg analógiás fejlemény olyan káromkodásokra, amelyekben tárgyas ige valódi tárgyragos vonzata szerepel.
A teremburáját!
Arany János Toldijában is olvashatjuk: „Hé, kocsmáros, hol vagy? a teremburádat!”. Valószínűleg a 19. században keletkezett, szépítő célzattal. Eredetije: (baszom) a teremtő urát. Szintén szépítő kicsavarás eredménye „Az iskoláját!”, „Az istállóját!” is.
Sokszor hallhatjuk ezt ma értelmesített változatban is: „A terem búráját!” Mivel a beszélők számára elhomályosult az eredeti kifejezés jelentése, illetve az eufemizálás ténye (a teremtő szó rövidítése, a b hang betoldása), új értelmet igyekeztek adni neki. Bár nem tudjuk, milyen lehet egy terem búrája, mégis ennek találták több értelmét, a rövid u-val rendelkező burával szemben.
Basztikuli!
A 19. század szülte ezt a tréfás káromkodást. Több változata is ismert: basztikurdi, basztrikuli, pasztikuli, basztirihuri. Bár az eredete bizonytalan, valószínűsíthető, hogy a baszik igéből képezték, és enyhítő szándékkal hozták létre.
A kutyafáját!
A durva szitkozódásként használt kutya faszát szépített változata a 20. században terjedt el igazán. Hasonló módon jött létre az istenfáját, a kutyafülit alak.
A leghosszabb magyar káromkodás
A leghosszabb magyar káromkodás a 17. századból való, Guinness-rekordként is emlegethetnénk. Több mint 600 szóból áll. Horváth Mihály szitkozódó levelet küldött Szabó Gyurkához 1663-ban. A kiváltó indulat tulajdonképpen politikai hűtlenség volt.
Az ominózus káromkodás nyelvezete gazdag, pontos, sziporkázóan választékos – már csak ezért is érdemes figyelmet szentelni neki.
"Szolgálatomnak töled való meg tagadása után, Istennek semminémű áldása ne száljon reád, Istentöl el szakatkozott, menny-országhoz háttal fordúlt, parázna, disznó életü, tisztátalan, vissza aggott, ebre ütött, k(urva) feleségű, hunczfut, beste lélek kurafi. Soha nem hittem vólna, hitetlen, vissza aggott, vén, agg eb, kurafi, hogy vénségedre nemzetedet, a Magyar szakállt, régi, jámbor kegyelmes uradat, Zitsi István urat, ő nagyságát; annak felette kegyelmes urunkat, királyunkat, így meg gyaláztad. [...] Két száz lépésre ki érzik a bor s égett bor szaga az eb szájadbúl: hiszen, te sem Istennek sem embernek nem kellesz immár, dzsidázott, dárdázott, bénna, lélek kurafi: hiszen jól tudom, hogy tsak Isten nevében tartott ekkoráig is az urad; mert a te bolondságodért, k(urva) az anyád, ha adnék immár egy sült répát. [...] Ezek után Isten meg ne mentsen, hanem akasztófán száradj meg[...] Adassék az néhai vitézlö Tatai Szabó Lyukáts fiának, az nem nemes, nem vitézlő, sánta, bénna Szabó Gyurkának, vénségére meg bolondúlt, kerítö, vissza aggott, beste lélek kurafinak."
A káromkodás gyógyír a szívfájdalomra
2022-ben fizikoterapeuták kísérleteztek azzal, hogy a káromkodás javítja-e betegeik állapotát. A teszt szerint csak akkor, ha elég meghitt, barátságos légkör, vagyis igazi terápiás szövetség jellemzi a kapcsolatot a betegekkel, mert a káromkodás negatív következményekkel is járhat, ha nem megfelelő a kontextus, a környezet.
A szociális fájdalom, a kapcsolatok elvesztése vagy fenyegetettsége miatt érzett szenvedés állítólag szintén enyhíthető egy-két vazeggel. Próbáljuk ki szakítás után!
A fizikai teljesítmény növelésében is komoly szerepe lehet a csúnya beszédnek, egy korábbi The Guardian-cikkben olvashattuk, hogy amikor az emberek egy félperces kerékpáros felmérésen végig káromkodtak, a teljesítményük átlagosan 24 wattal nőtt.
Melyik a jó szitokszó?
Milyen szitokszót kell használni a szívfájdalom ehnyítésére, és a fizikai teljesítmény növeléséhez? Olyat kell mondanunk, ami akkor jutna eszünkbe, mikor tényleg valami baleset érne bennünket – véletlenül beverjük a fejünk például, vagy megint belerúgunk a kanapéba.
Richard Stephens, a Keele Egyetem pszichológusa egyetemi kutatókkal összesítette több mint 100 tudományos felmérés eredményeit a káromkodás erejéről és hatásairól.
A fiziológiailag tapasztaltakat kiegészítették az érzelmi és interakciós hatással. Stephenséknek sikerült megállapítaniuk, hogy a sok anyázás befolyásolja interperszonális kapcsolatainkat: hatással van az emberek közötti agresszióra, humorra, bizalomra, de erősítheti vagy gyengítheti a társadalmi kötődést, és persze sértődésre is okot adhat.
