DJ-s buli a Koralban!
Angyal Gábor kaposvári egyetemista egy igazán „tökéletes” szülinapi buli részleteibe avatott be minket. Volt ott minden: DJ, torta, tánc, esés-kelés…
A szülinapi bulik mindig jól szoktak elsülni, ám az egyik haverom, Dávid partija kifejezetten emlékezetesre sikeredett. Az összeröffenésre még az egykori Korall bisztróban került sor a Füredi utcában. Barátaimmal úgy gondoltuk meglepjük egy kis kocsmai mulatsággal, még egy haver DJ-t is hívtunk. Az első probléma itt kezdődött. Az este elején ugyan még profin keverte a zenéket, ám ahogy telt-múlt az idő azt vettük észre, hogy emberünk nincs a helyzet magaslatán.
Néha berakott egy-egy újabb dallamot, ám a sok whisky hatására tulajdonképpen ugyanazt a három számot váltogatta. Majd olyan másfél óra szórakoztatást követően hirtelen félbeszakadt a dance, ugyanis Jani (dj) barátunk ráborult a keverőpultra.
(Feltehetően elszédült a lemez forgását figyelve.) Mivel a srácnak annyi volt arra a napra, gondoltam majd én beállok a helyére. Hozzá kell tennem, én sem voltam már a toppon... Elkezdtem felpakolni a dalokat, mikor látom ám a szülinapos Dávidunk anyukája belép a kocsma ajtaján kezében a hatalmas dobostortával. Örömünk azonban nem tartott sokáig, ugyanis ahogy átlépte a küszöböt, orral előre repült süteményestül a földre. Jó szokásomhoz híven oda is ugrottam felsegíteni szegény hölgyet, ám ahogy a torta maradványiba léptem én is a sorsára jutottam. Mondjuk én rosszabbul jártam, ugyanis a mutatóujjam annak rendje és módja szerint eltörött. Mondhatom: nem így képzeltük el az önfeledt ünneplést...
Mikor mindenki megőrül
Tóth László kaposvári autószerelőnek is voltak húzós buli élményei. Igaz, történetében a hülyéskedésből nem csak a barátai, de ő is rendesen kivette a részét.
2015 májusában a McDonald’s-ban ünnepeltük a barátnőm születésnapját. Elég sokan összejöttünk, így hamar beindult az ilyenkor szokásosnak mondható mulandérozás. Mivel ugye a gyorsétteremben nem lehet alkoholt venni, így a táskánkba elrejtve vittük magunkkal a dugi piát. Szépen kiültünk a csúszda melletti asztalokhoz, aztán egy jó órával később azt vettük észre, hogy
Robi barátom – aki legalább 100 kg – próbál a csúszdába alulról felfelé bemászni. Mondtam neki, hogy nem jó ötlet, ám mintha meg sem hallotta volna. Meg is lett az eredménye... Konkrétan úgy beszorult, hogy segítséget kellett kérnünk a többi vendégtől kihúzni a csőből.
Miután átlendültünk a történések hatásán, átgyalogoltunk a városligetbe tovább ünnepelni. Robi azonban itt is hozta a formáját. Ekkor már meg sem lepődtünk azon, mikor a cipőjének talpára fűzőjével odakötötte a sörös dobozokat és végigszaladt a domboldalon azt kiabálva: - én vagyok a sörkorcsolya bajnoka! Gondoltam én is ráteszek még egy lapáttal és megviccelem a barátnőmet, ezért fogtam egy pezsgőt, jól felráztam majd felé irányítottam az üveget. „Enyhén” ittas állapotban viszont nem számoltam a hirtelen kirepülő dugóval, ami pontosan a homlokán csattant, nagy vörös dudort hagyva maga mögött. El is ment a kedve szegénynek a további pörgéstől... Csakhogy itt még nem volt vége a mókának - egy másik barátunk, Veronika kedve is megjött a hülye ötletek megvalósításához. Fogta hát sötét színű köpenyét, és az arra kocogó embereket elkezdte heccelni azzal, hogy ő Batman. Páran még mosolyogtak is rá, ellenben egy középkorú nő már nem volt annyira kapható a poénkodásra. Ugyanis miután elé ugrott a barátnőnk, ijedtében a kezében lévő vizes palackot egyenes a fejéhez vágta! Ennek az eredménye egy vérző homlok és több tucat obszcén kifejezés érvényre juttatása lett.
Nem csak a húszéveseké a világ…
Szekeres Mátyás sztorijából kiderül: az igazi partiarcok bizony még mindig az idősebb generáció tagjai!
A legviccesebb szülinapi buli, amin részt vettem, az unokatestvérem, Márk házibulija volt a Honvéd utcában. Az egyik tízemeletes 5. szintjén lakik a párjával és a 25. évfordulóját ünnepelte tizedmagával. Hozzá kell tennem: egy másfélszobás lakásról beszélünk. A parti elején még elvoltunk. Sörözgettünk, filmeztünk, pokereztünk. Márknak aztán eszébe jutott, hogy milyen frankó lenne az 5.1-es hangrendszert kipróbálni éjjel fél 12-kor. Felnyomta hát a mélyládát max hangerőre... Igaz nem sokáig tartott a dübörgés, mert a felettük lakó idős házaspár férfi tagja alig két perccel a kezdés után már az ajtót verte. Márk nem az a szívbajos fajta, így be is invitálta a bácsit hozzánk, hogy koccintson az örömére.
Ennek az lett a vége, hogy az öregúr teljesen beivott. Az est hátralévő részében körülbelül 60 történetet hallottunk tőle fiatalkori csajozási szokásairól egészen addig, míg a felesége meg nem érkezett és haza nem húzta.
A parti persze itt még nem állt meg. Főként azért, mert Géza bá visszajött! Mondta, hogy a neje elaludt szóval ő is beszállna pókerezni. Mondanom sem kell, hogy agyon vert mindenkit. Olyan hajnali 3 körül aztán úgy döntöttünk ideje lenne csendesebbre venni a figurát, ám a bácsi nem nagyon akart hazamenni. A dolog odáig fajult, hogy nagy nehezen kikísértük a lépcsőházba, arra azonban nem számítottunk miként reggel is ott találjuk! A bácsi ugyanis a küszöbön aludt! Ha ez nem lenne elég, Laci egy másik haverunk a WC ülőkét leszerelve és „sálként” felhasználva aludta az igazak álmát. Később azt is megtudtam, hogy egy kissé elborult pillanatomban a szoba ablakhoz léptem és fennhangon üvöltöttem a „hófehér jaguár” című dal sokat mondó sorait, miközben egy járőrautó elhaladt a panelház előtt. Innen is köszi Márk a vicces estét!
