A Castello-ról nekem elsősorban a lagziszervezés ugrott be, mivel több jól sikerült esküvői bulin vettem már részt náluk, de felvilágosítottak, hogy itt bizony menüztetés is van, nézzünk csak be hozzájuk, ha nem hisszük. Mivel tényleg kíváncsiak voltunk a helyre, na meg baromi éhesek, fél 1kor ki is csapattunk a Raktár utcában lévő "Étterem és Rendezvényház"-ba.
Ami rögtön szemetszúrt mindannyiunknak, hogy két autótól eltekintve tök üres volt az egész parkoló, aminek egyébként szokott örülni az ember a belvárosban, de itt, ebédidőben kicsit illúzióromboló volt. A belépésnél tovább fokozódott ez az érzés, mivel rajtunk és a pincéren kívül egy árva lélek sem tartózkodott az étteremben, az sem lepett volna meg, ha egy ördögszekér gurul keresztül a termen.
Hasonló flessünk volt, mint a Belugánál, mégpedig hogy nem is étteremben járunk, annyi különbséggel, hogy itt nem irodaházba, hanem rendezvényházba oltották az egységet. Nekem amúgy bejön ez az egyszerűség, otthonosabban érzem magam egy ilyen helyen, mint egy proccos risztorantéban.
Öt féle menüből választhatunk a hét minden munkanapján, ami pedig a konyhájukat illeti, eléggé "basic", tehát a hagyományos magyar menza vonalat erősítik: gulyásleves, sertéspöri, rántott szelet, satöbbi.
Így nézett ki az első fogás, ami nem más mint, segítek - gulyásleves. Talán kicsit sápadt volt egy jó gulyáshoz képest, meg elfért volna benne még némi hús, de az íze egész jó volt.
Szandi csajhoz méltóan zöldséges csirkemell rizottót rendelt, amiből a jó kis ragacsos rizs állagát emelte ki, egyébként nem sok íze volt (ezt én is tanúsíthatom), viszont az asztalon található fűszerekkel (só, bors) egész ízes másodikat rittyentettünk belőle.
Dávidunknak rakott cukkini jutott, amitől ódzkodott kicsit, mert még sosem próbálta, de miután kitisztította a tanyért, arra az elhatározásra jutott, hogy otthon rendszeresítetti anyuval…
Valakinek ki kellett próbálni valamelyik bundás húst is, így én vállaltam ezt a feladatot, egy párizsi szelet képében. Tudjátok, hogy nem vagyok finnyás, egy frissen sült párizsi szeletre meg pláne nem tudok haragudni, maximum annyi panaszom lehet, hogy nem tartom kielégítőnek amikor körömméretű sült krumplit adnak köretnek.
Na meg még egy apróság. Uborkasalátát rendeltem a második mellé, amit nem épp így képzeltem el:
Naná, hogy kértünk desszertet is, méghozzá egy adag kakaós-ízes palacsintát, ami nagyon gusztán volt tálalva:
A Belugában merengtünk el azon, hogy tulajdonképpen melegen, vagy hidegen kell-e tálalni a palát, itt melegen kaptuk és konstatáltuk is, hogy ez a jobb verzió. Szandi kevesellte a kakaót a kakaósból, de hát neki Charlie csokigyára nem volna elég ha desszertről van szó, szerintem rendben volt, bár az ízétől nem voltam elájulva, ahogy az ízes ízétől sem. Palacsinta téren nálam a Belugában fogyasztott nutellás marad a favorit.
Az adagokról annyit, hogy azért ebéd végére mindannyian elmondhattuk, hogy tele vagyunk mint a pap.. a duda, szóval ez a része oké volt.
A Castellos menü 670 magyar forintba került és nagyjából ennyit is tudott. Körülbelül ennyiből szintén meg lehet kajálni a Bist Royalban, vagy akár a Béke Étteremben. Ha érdekel mit írtunk róluk, kattintsatok!
Eddigi gasztronómia kirándulásainkat, tesztjeinket ITT találjátok!
