2015. 09. 08., kedd, 19:45

Körbeesszük a várost: Béke Étterem

Ebben a rovatunkban arra vállalkozunk, hogy körbeesszük Kaposvár "menüs" helyeit, hogy segítséget tudjunk nyújtani nektek, arra az esetre ha nem otthon ér az ebédidő.

Első körben a Kossuth tér körüli helyeket vizitáltuk végig, legutóbb pedig a Kockás Ételbárról, és menüjéről mondtuk meg a tutit. Egy valamit azonban szögezzünk le: nem vagyunk sem szakácsok, sem étteremkritikusok, mindössze egy átlagember szemével próbálunk meg objektív véleményt megfogalmazni ezekről a helyekről, szóval a szakmai hozzáértés hiányát bocsássátok meg nekünk!

Akárcsak a Kockás, a Béke Étterem sem új bútordarab a kaposvári vendéglátás térképén, így mi is hallottunk róluk már jót s rosszat egyaránt. Én magam összesen egyszer jártam náluk ezelőtt, de sok ismerősnek volt törzshelye régebben. Egyikük emlékezetében például az maradt meg a helyről, hogy minden levesük ugyanolyan volt, és tuti, hogy répában utazott a tulaj, mert sokszor jutott a tányérba, de amúgy jó volt a kaja.

Épp delet harangoztak, amikor megérkeztünk hozzájuk, és ~~nem mondjuk, hogy nem lett már a parkolóban kajaszagunk…~~ már kint érezni lehetett a rántottszelet ínycsiklandó illatát. Aztán hosszú évek után először, újra szembesültünk eklektikus belső udvarával. (Ahol az embert az az érzés fogja el, mint Chevy Chase-t az Eszelős Szivatásban, mikor megérkeznek Valkenvániába.) Itt tennénk fel a kérdést nektek: nem tudjátok, hogy mikor/milyen céllal és kinek a fejéből pattant ki ennek a középkorral átitatott szocreál dizájnnak az ötlete?

Na de visszatérve az étteremhez és a belső térhez: bár nem szeretjük ismételni magunkat, de most is, akárcsak a Kockásnál, annyira szájbaver a 90's feeling, hogy ebéd után úgy kell kiszakítani magunkat ebből a párhuzamos valóságból. Igaz ezúttal is jól éreztük magunkat.

A kiszolgálás villámgyors, érezhető, hogy nagyszámú vendégre vannak berendezkedve. Ennek úgy tűnik vannak hátulütői is, ugyanis kicsit megütötte a fülünket a pincér "- kanalad nem kell?" kérdése a leves elfogyasztása után, mikor vitte vissza a tányért. De Szandi nem csinált belőle problémát, azt válaszolta, hogy "- de kell!", majd lenyalta, és elfogyasztotta vele a másodikat…, hogy mi is volt az, lejjebb megláthatjátok.

A heti menüt nézegetve rögtön világossá vált, hogy ők sem akarnak többnek látszani mint a többi, általunk csak "klasszik magyar menü"-nek becézett kajákat kínáló helyek. Ezen a napon a hamis gulyás mellé a következő étkek közül lehetett választani:

A: Rántott sertéskaraj, zöldséges rizs (710 Ft)

Dávidnak két szép szelet rántott hús érkezett, amik nem voltak olyan papírvékonyak, mint múltkor a Kockásban, bár cserébe mintha kicsit rágósak lettek volna. Viszont az ízére és a köretre kollégánknak egy rossz szava sem volt, szóval a Kockásrántottszelet vs Békerántottszelet csatát nálunk egyértelműen az utóbbi nyerte!

B: Paradicsommártás, húsgombóc, burgonya (690 Ft)

Kolléganőnk leveseskanállal elfogyasztott paradicsommártása látható a képen, amellyel teljes mértékben meg volt elégedve. Alapvetően egyszerű és nagyszerű étel, ez is pont ilyen volt, kellően paradicsomos, ízletes és sűrű mártással.

C: Baracklekváros hájas tutyi (670 Ft)

Bének jutott a tutyi, ami nem egy tipikus főfogás, de hát ezt is le kellett meóznunk. Bátor választás ez a szakács részéről, mert szerintem ezt mindenki a nagyiéhoz hasonlítja, így mi is. Nála pedig a lekvár nem dzsemből van, és a tésztája is omlósabb, de az éhes, ráadásul édesszájú ember ezt is megeszi.

D: Rántott gomba, rizs, tartár (890 Ft)

Nagy elégedettségemre, nekem jutott ez a jókora adag rántott gomba. A Kockás adagjait múltkor ideálisnak neveztem, na ez egy kicsivel nagyobb volt, ott is kellett hagynom egy részét, és még így is kajakómába estem utána…

Ja igen, és a leves, amiről már szó volt barátunk vissaemlékezésében. Egy szóval tudjuk jellemzi a legjobban: Menza. Kár, hogy nem szerdán mentünk, akkor májgaluska volt.