Ismét olyan helyet látogattunk meg, amiről már sokat hallottunk, de ez nem is meglepő, hisz nem a múlt héten nyitott… Próbáltunk némi információt gyűjteni az étterem múltjáról, egyrészt mert kíváncsiak voltunk, másrészt, hogy megoszthassuk veletek, de semmit nem találtunk róla a neten, így jó szokásunkhoz híven kérünk benneteket, ha van infótok, ne kíméljetek!
A mi első találkozásunk nem sikerült túl fényesen, mondhatni inkább mattot kaptunk, ugyanis fél 1-es betoppanásunkkor már csak egy féle kaja volt, így szkippeltük a projektet másnapra. Amikor is elővigyázatosabbak voltunk, és fél 12-re érkeztünk, mint kiderült, főműsoridőben. Ez meglátszott a sor hosszán és a várakozási időn is, de legalább volt időnk körbepillantani. Már előre remegtem, hogy megint csak magamat tudom majd ismételni a „szocreál beütésű” dumával, de nem! – itt már érezhető, hogy történt némi ráncfelvarrás a 90-es évek óta.
Persze nem estek túlzásba, kb. a 2000-es évek elejéig sikerült eljutni, amikor is nagy divatja volt ezeknek a terméskőutánzattal kirakott lábazatoknak:
Szóval nagyjából ez a stílus határozza meg a helyet, semmi csilli-villi, csak a szükséges bútorzat. Miután megtörtént a helyszíni szemle, rámentünk a menüs lapra, amin az alábbiak szerepeltek:
A karfiollevesnek körülbelül olyan íze volt, mint ahogy azt a kép láttán el tudjátok képzelni: (az ilyen levesekkel csináltuk a menzán, hogy addig kevergettük, míg jól felrakódott a tányér oldalára, azt a hatást keltve, mintha már legalább a felét megettük volna, jólvan gyerekek' dícséretet vonva maga után… :)
A Béke Étteremben tett látogatásunkkor szintén volt töltött paprika és rántott gomba is, így most volt összehasonlítási alapunk. Dávidnak jutott az előbbi, aki rom másnaposan esett neki (és tudni kell róla, hogy általában a mi maradék húsainkat is be szokta tekerni), mégis hagyott egy keveset a tányérjában (nagy szó!).
A „nem tudnék róla jót mondani” elég is a jellemzéséhez, pedig nem mutatott rosszul a tányéron:
Bé választotta a rántott gombát, ő sem járt vele sokkal jobban, elmondása szerint a panír kemény volt, a gomba pedig kissé sületlen, ami nem a legjobb kombó.
Hozzám a sajtos-hagymás szelet került, amire nem volt semmi panaszom, de mivel kihagytam a levest és még ettem volna valamit, kértem egy káposztás bélest. Nagyon baráti 100 ft-os áron jutottam hozzá, de sajnos nagyjából ennyit is ért - csont száraz tészta, minimális káposzta.
Mielőtt elmondanátok minket mindenféle genyónak, mert lehúztuk a helyet, hadd mondjuk el, hogy
tudjuk mi, hogy 600 ft-ból (merthogy itt ennyibe került mindegyik fogás) nem lehet fogasfilét készíteni három fajta mártással, de azt is el kell mondanunk, hogy például a Béke Étterem 680-ból meg tudta oldani ugyanezt a paradicsommártást akkordokkal jobban.
Szóval akinek van egy százassal több forintja, annak ajánlánánk a Békét, vagy a Kockást, 100 méterrel lejjebb!
