Aris Aris

2021. 04. 07., szerda, 14:00

Hajnalban keltünk, csontozóvá lettünk - Beálltunk egy napra a Kometába - VIDEÓ

Nemrégiben hosszabban témázgattunk a Kometa falai közt dolgozó Nagy családdal, akik együtt összesen 155 éve vannak a kaposvári vállalatnál. Ebben a beszélgetésben vetődött fel annak a lehetősége is, hogy egyszer nézzünk el hozzájuk, tekintsünk be a színfalak mögé, hogy telik egy napjuk, mit csinálnak pontosan, milyen a húsipar világa. Néhány napja jött is a telefon, csontozóként számítottak rám a szalag mellett.

És ha már meghívtak nem mondok nemet. A választás a csontozói munkakörre esett, hiszen ebben a szekcióban keres most legfőképp dolgozókat a Kometa, ide nem szükséges jelenleg húsipari végzettség, itt elsajátíthatjuk a szakma csínját-bínját munka közben a szakemberektől. És mivel tényleg nem ebből szereztem a diplomáimat, szükségét is éreztem a betanításnak.

Csontozó kollégákat keres a Kometa

Csontozó kollégákat keres a Kometa

Új kollégákat keres a kaposvári üzemébe a Kometa.

A kora hajnali kelés ugyan kicsit aggasztotta stábunkat, nem volt lehetetlen beérni 5.30-ra a Kometához. A jelenleg szükséges szigorú egészségügyi követelményeknek eleget téve, miután megmérték a lázamat és fertőtlenítették a kezemet, kezembe kaptam a hajháló/maszk kombót, melyet míg az üzem területén tartózkodtam viselnem is kellett. Ezt követően elkalauzoltak a munkaruha szekcióra, ahol Erzsi néni nagyon készségesen a kezembe nyomta a teljes felszerelésemet. Ez egyébként nem az én privilégiumom volt, minden új dolgozó teljes szettet kap munkaruhából, amelyet az öltözőben a nap elején magunkra is kell varázsolni.

Egy család, egy munkahely, másfél évszázad - Ilyen egy család, melynek minden tagja a Kométánál dolgozik

Egy család, egy munkahely, másfél évszázad - Ilyen egy család, melynek minden tagja a Kométánál dolgozik

A régi időkben még sokkal gyakoribb volt, hogy néhányan szinte egész életüket egyetlen munkahelyen dolgozzák le, vagy legalábbis 5-10 akár 15 évet húznak le egyazon vállalatnál. Ma ez már szinte elképzelhetetlen, ezért is akadt fel a szemünk mikor azt hallottuk, hogy egy kaposvári család tagjai...

Ezt követően találkoztam Tamással, az aktuális szakoktatóval, aki miután elmagyaráztam neki, hogy nem sok közöm van a húsfeldolgozáshoz és eddig maximum parizer szeletelésben jeleskedtem kellően felkészített az előttem álló órákra. Lépésről-lépésre elmagyarázta az előttünk álló feladatokat, elmondta mire kell figyelnem, mivel vigyázzak, átadta, majd elmagyarázta a munka- és védőeszközök használatát. Mindeközben természetesen faggattam, hogy az újoncok is ilyen bánásmódban részesülnek-e mire megnyugtatott, hogy velük is mindent pontosan átvesznek és folyamatosan segítik őket, nem dobják egyből őket a mélyvízbe.

 

Miután mindent átvettünk, a legfontosabb tudnivalók többszöri kiemelését követően már a szalag mellett is voltunk, és megkaptam a lehető legegyszerűbb feladatot. Legalábbis szerintem, ők bizonygatták, hogy van ennél egyszerűbb is, de valószínűleg csak motiválni akartak, hogy ne érezzem magam a szalag legvégén totál haszontalannak. Ez mondjuk sikerült is, és két-három bemutatót követően már vígan vagdostam az úgynevezett dióról a felesleges zsírt, majd tettem azt a helyes ládába, boldogan konstatálva, hogy nem is olyan bonyolult ez. A mellettem álló srácokat azért szórakoztattam még kicsit, kiderült, hogy jó hangulatban telik itt a munkaidő, és a számomra legfájóbb tényezőt, a korai kelést is meg lehet szokni, néhányan már ébresztő nélkül kellenek. Ilyenkor mondjuk kicsit irigykedek.

 

 

Az első szünetnél van egy szusszanásnyi idő, míg megrohanjuk az étkezőt a tízóraiért és teáért, itt aztán megy a sztorizás, mint bárhol máshol. A srácok között láthatóan szoros barátság szövődött az évek során, de az újoncok is gyorsan megtalálják a közös hangot a veteránokkal, így igazán családias kis társaság forrta ki magát már a szalagok mellett. A szünetet követően én már el is köszöntem, nem hátráltatva tovább a srácokat, akik nagyokat nevetve mondták, hogy simán elférnék a csapatban, és jöjjek hozzájuk a jövőben is bármikor. Az előbbit szerintem ugyan nem gondolták komolyan, de azért kedves gesztusnak vettem, ahogy azt is, hogy az üzem melletti húsboltba még elkalauzoltak, ahol a Kometás dolgozók 10%-os kedvezményben részesülnek. Mivel én is az voltam egy fél napig, járt nekem is az akció, amit pár szál virsli vásárlásával ki is váltottam gyorsan.

 

 

Így telt hát az én első fél napom a Kometában, ahol tényleg nem csak sallang az a sok hívogató szó, ami a csontozói álláshirdetésükben szerepel. Ráadásul a csapat is teljesen rendben van a csontozóknál, ha ugyanígy fogadják az újoncokat, mint engem, akkor egy percig sem kell izgulnia a kezdőknek vagy azoknak, akik az iskolai szakmai gyakorlat miatt választanák a Kometát. Nézzétek meg a hirdetéseiket, ha egy jó szakmát akartok és férfias, jól fizető munkára vágytok!