2026. július 31-én elhunyt Kelemen Lajos író, költő, szerkesztő, nagy tehetséggel megáldott honfitársunk, kedves polgártársunk.
1954-ben született Büssüben, de viszonylag hamar elkerült szülőfalujából. Közgazdasági szakközépiskolában érettségizett, s 1976-ban a Kaposvári Tanítóképző Főiskolán, 1985-ben a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem tanárképző karán szerzett diplomát. 1982-ben kötött házasságot Szabadi Erzsébettel. Könyvtárosként a kaposvári megyei könyvtárban, népművelőként a Somogy Megyei Művelődési Központban dolgozott a hetvenes években, majd a Kadarkúti Művelődési Ház igazgatója lett.
Életútját meghatározta a Fodor Andrással ápolt barátsága. 1994-től 2000-ig szerkesztette a Somogy folyóiratot, később az Új Balaton és a Magyar Napló folyóiratokat, egyik alapítója és hosszú ideig főszerkesztője volt a Képírás internetes lapnak. (Saját bevallása szerint Tüskés Tibortól tanulta meg, hogyan kell lapot szerkeszteni.) Tagja volt a Magyar Alkotóművészek Országos Szövetségének és a Berzsenyi Társaságnak, kurátora a Képírás Művészeti Alapítványnak és a Balatoni Művészeti Alapítványnak. A kilencvenes években pályakezdő írókat fogadó írótáborokat vezetett Kaposváron.
Első versét még középiskolás korában, 1972-ben közölte a megyei napilap, és Virraszt a kéz címmel 1979-ben jelent meg első kötete. Több antológiában is szerepelt (például Vaspróba, Madárúton, Verses országjárás). Számos kötetet szerkesztett, esszéit, kritikáit, verseit rendszeresen közölték az irodalmi lapok. Saját szavai szerint az alkotás „nem egyéb, mint formába öntött sóvárgás” és „az egyik legnagyvonalúbb kölcsön Istentől teremtményei részére”. Az írást magát egyfajta önismereti gyakorlatnak és a teremtés folytatásának tartotta: „a szíve mélyén minden író a maga istenének munkatársa szeretne lenni. Nem érdemes lejjebb adni a lehetetlennél.”
Elnyerte a Móricz Zsigmond- és a Soros-ösztöndíjat, 1989-ben Podmaniczky-, 1994-ben Radnóti-, 2018-ban József Attila-díjjal jutalmazták. Utóbbit több évtizedes kiemelkedő irodalmi tevékenysége elismeréseként ítélték a Kaposváron élő alkotónak. 2015-ben a Somogy Polgáraiért díjat is megkapta.
Az autó volt a hobbija. „Megvan a magam érdes humora, amit néhányan biztosan félreértenek, de e nélkül az érdes humor nélkül sem a világot, sem a saját létezésemet nem tudnám elviselni” – mondta. Ránk hagyott megannyi írása, örökségbe adott humora és sokszor megnyilvánult bölcsessége minket biztosan hozzásegít ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat ebben a világban.
