Rendkívül népszerűek a neten az urbexfotók a Balaton-part elhagyatott gyerektáborairól: betört ablakok, rozsdás vaságyak, gaz verte udvarok. Sokáig úgy tűnt, a szántódi gyermeküdülőre is ez a sors vár. Lassan elenyészik, hogy átadja a helyet egy újabb, tájidegen luxuslakópark-beruházásnak. Ehelyett azonban teljesen más irányt vett a történet.
A szántódi ingatlan tulajdonosa a Hegyvidéki Önkormányzat, amely nem bontásban, hanem értékmentésben gondolkodott. A pusztuló gyermeküdülő átépítésére Turi Gergő építészt kérték fel, a projekt pedig a „Re-kreáció” nevet kapta. A koncepciót az Építészfórum mutatta be részletesen. A cél pedig nem egy teljesen új, idegen karakterű komplexum létrehozása volt, hanem egy olyan épületegyüttes kialakítása, amely illeszkedik a környék múltjához és táji környezetéhez.
A tervezés során a közeli Szántódpusztai Majorság történelmi épületei szolgáltak alapul. A központi közösségi tér egy nagy, fa szerkezetű, levegős csűrt idéz, fedett-nyitott átjárókkal, amelyek a somogyi gazdasági épületek 21. századi újraértelmezései.
Az építészek nemcsak formailag, hanem működésében is a hagyományos építészethez nyúltak vissza. A tájolás, a fa szerkezetek és a természetes átszellőzés révén az épületek gépészetileg visszafogott módon is komfortosak maradnak, még a nyári hőségben is. A megoldás egyszerre energiatudatos és költséghatékony.
A Balaton-parti fejlesztések egyik legérzékenyebb pontja a zöldfelület kérdése. A szántódi beruházásnál az volt az alapelv, hogy a meglévő növényállományhoz igazítják az épületeket, nem fordítva. A tervek szerint egyetlen fát sem kellett kivágni; az új falak és közlekedők kikerülik a területen álló mocsári ciprusokat. Ez a szemlélet élesen különbözik attól a gyakorlattól, amikor a part menti telkeken a teljes területet „letisztítják” az építkezés előtt.
A projekt nemcsak formailag utal a múltra. Az egyik tartóoszlopba egy kis bronzcsapot építettek be, amely a tábor egykori gondnokának állít emléket – egy olyan gesztus, amely a hely történetét is beemeli az új működésbe.