A porcukros klasszikus nemcsak desszert, hanem hagyomány, babona és közösségi élmény egyszerre.
A farsangi fánk Magyarországon jóval több egyszerű édességnél, igazi téltemető sütemény, amelynek helye van minden rendes farsangi asztalon. A kelt tésztából készült, olajban sült fánkot hagyományosan lekvárral – leggyakrabban barackkal – kínáljuk, a tetején kötelező porcukorral és az oldalt díszítő világos „szalaggal”, amely a jól sikerült sütés biztos jele. Régi hiedelmek szerint a farsangi fánk elűzi a telet és a rossz szellemeket, miközben bőséget és szerencsét hoz a házhoz – nem véletlen, hogy zsíros, laktató mivolta is a közelgő böjt előtti utolsó nagy lakomákhoz kapcsolódik.
Magyarországon a farsangi fánk leginkább közösségi műfaj - családi összejöveteleken, falusi bálokon, munkahelyi farsangokon kerül elő, és ritkán eszi bárki egyedül, „csak úgy”. Van, ahol szalagos fánknak hívják, máshol csörögefánkkal váltják ki, de a lényeg mindenhol ugyanaz: a tél végének ünneplése egy jó adag cukorral és lekvárral. Mire elfogy az utolsó darab, már mindenki tudja, hogy közeleg a farsang farka – és vele együtt a nagyböjt komolysága.
