Aztán lassan, de biztosan a fény kerül fölénybe a sötétséggel szemben. Bár most még nehéz elhinni, a napfordulóval fordul a kocka.
Ki emlékszik már az őszi napéjegyenlőségre, szeptember 22-ére? Akkor még pontosan 12 órán át tartott a nappal, és ugyanennyi ideig az éjszaka. Azóta azonban a világos órák fokozatosan rövidültek: december 20-án már alig nyolc és fél órát látjuk a Napot. A napkelte 7:25-kor, a napnyugta pedig 15:56-kor következik be.
Hetek óta sokak számára ismerős érzés, hogy „négykor már sötét van”. A legtöbben még napkelte előtt indulnak munkába vagy iskolába, és gyakran napközben sem kapunk igazi világosságot. A Kárpát-medence téli időjárásának tipikus jelensége, a hidegpárna ilyenkor gyakran alakul ki: a magasabb rétegekben érkező melegebb levegő csapdába ejti az alsó, hideg légtömegeket. A légköri áramlás lelassul, vastag felhőréteg borítja az eget, a reggeli köd pedig sokszor egész nap megmarad. Olyan, mintha reggeltől estig félhomályban élnénk.
December 21-én, a téli napfordulón azonban elérkezik a fordulópont. Ez lesz az év „legsötétebb” napja – vagy másképp fogalmazva, a leghosszabb éjszaka. Ettől a dátumtól kezdve a nappalok hossza lassan, de folyamatosan növekedni kezd, a sötétség pedig fokozatosan visszaszorul.
A nappalok és éjszakák váltakozó hossza a Föld tengelyferdeségének köszönhető. Bolygónk tengelye mintegy 23,5 fokkal dől el a Nap körüli keringési síkra – az úgynevezett ekliptikára – állított merőlegeshez képest. Ez az eltérés okozza az évszakok váltakozását, és azt is, hogy egyszer elérkezik az év legrövidebb nappala, majd innentől újra hosszabbodnak a világos órák.
