Avagy hogyan ne tedd még kínosabbá azt a tíz percet, amikor mindenki mosolyog, de senki sem őszintén.
A karácsonyi bögre béna vicces felirattal az irodai ajándékozás hungarikuma. „I don’t need therapy, I need coffee”, „Legjobb kolléga” vagy bármi, amit Comic Sans-szal írtak fel egy fehér porcelánra – garantáltan olyan, mintha azt mondanád: „nem gondolkodtam rajtad egy másodpercig sem”. A bögre ráadásul már a harmadik a fiókban, a negyedik a konyhában, az ötödik pedig a mosogatóban várja, hogy valaki végre eltörje. Ennél még egy cetli is őszintébb lenne, rajta ennyivel: bocs, nem volt időm.
A tusfürdőszett az ajándékozás passzív-agresszív csúcsa. Egyszerre üzeni azt, hogy „nem ismerlek”, és azt, hogy „talán rád fér egy kis tisztálkodás”. A három darabos csomag – tusfürdő, testápoló, valami megmagyarázhatatlan gél – sosem fogy el teljesen, csak vándorol egyik fürdőszobaszekrényből a másikba, míg végül egy költözésnél kidobják. Ha már mindenképp drogériában vásárolsz, legalább egy blokkot adj mellé, hátha vissza lehet váltani WC-papírra.
A teljesen érthetetlen fadísz pedig az ajándék, ami még magyarázattal sem lesz érthető. Egy szarvas, ami inkább kutya. Egy csillag, ami inkább fadarab. Egy „handmade” feliratú tárgy, ami valójában csak azt jelenti: senki nem tudja, mire való. Ezek a dolgok soha nem kerülnek ki a polcra, csak porosodnak, mint egy rossz céges tréning emléke.
