Nem sci-fi. Nem fikció. Inkább: figyelmeztetés.
Július beköszönt, az ország egyik fele a Balatonon sütteti magát, a másik fele próbálja túlélni a klímamentes irodát, a harmadik pedig már rég Horvátországból posztol kagylós tálakat az instára. Akárhol is vagy, egy jó könyv mindig jól jön, ezért most egy öt részes sorozatban hozunk érdekesebbnél érdekesebb könyeveket a nyárra.
Van az a pillanat, amikor a nyári olvasmány nem elterel, hanem szembesít. Amikor nem menekülni akarsz a valóság elől, hanem megérteni, hogy mi történik körülöttünk – és főleg: mi vár ránk. Így a 4. részben Kim Stanley Robinson: A Jövő Minisztériuma című regényét hoztuk el.
A borítón sci-fi szerepel, de ne dőlj be – ez nem űrhajós kaland, hanem földhöz ragadt, sőt földbe gyökerező történet. Az indulópont: 2025-ben járunk, egy súlyos hőhullám után, ami százezrek életét követeli Indiában. Ez az esemény elindít egy nemzetközi összefogást, és létrejön egy új ENSZ-hez hasonló szerv – A Jövő Minisztériuma –, amelynek célja: a klímakatasztrófa megelőzése. De nem elméletben, hanem törvényekkel, gazdasági reformokkal, politikai sakkhúzásokkal.
Miért olvasd nyáron? Mert amikor már nem tudsz a melegtől aludni éjjel, akkor különösen átütő, ha egy könyv megmutatja: ez még csak a kezdet. És hogy van kiút – de nem könnyű. A könyv nemcsak azt mondja el, mi történhet, ha nem csinálunk semmit, hanem azt is, hogy mi történhetne, ha végre tennénk valamit.
Ez nem szórakoztató olvasmány a szó hagyományos értelmében – de inspiráló, dühítő, elgondolkodtató. És néha épp erre van szükség.
Kinek ajánljuk? Annak, akinek már nem elég a klímakatasztrófa-mémek görgetése, és szeretné átlátni a rendszert. Aki nem ijed meg attól, ha egy könyv 600 oldal, és néha olyan részletes, mint egy IPCC-jelentés – de cserébe olyan jövőképet ad, amit nem lehet csak úgy elengedni.
Ez már nem a jövő – hanem a jelen. És Kim Stanley Robinson abban segít, hogy ne csak elszenvedjük, hanem képzeljük is el azt a világot, ami még megmenthető.
A cikksorozat korábbi részei: