Ha csak egy könyvet olvasol el a nyáron… 3. rész - Daniel Banulescu: Csókolom a segged, szeretett Vezérünk!

Ez a regény román abszurd, posztkommunista groteszk, politikai paródia és költői őrület egyben.

Július beköszönt, az ország egyik fele a Balatonon sütteti magát, a másik fele próbálja túlélni a klímamentes irodát, a harmadik pedig már rég Horvátországból posztol kagylós tálakat az instára. Akárhol is vagy, egy jó könyv mindig jól jön, ezért most egy öt részes sorozatban hozunk érdekesebbnél érdekesebb könyeveket a nyárra.

Könyvajánló sorozatunk harmadik részében Daniel Banulescu: Csókolom a segged, szeretett Vezérünk! könyvét hoztuk el nektek.

Ha azt hiszed, már mindent láttál Kelet-Európából, jöjjön valami, ami egyszerre román és univerzális, őrült és zseniális, gyomorszorító és röhögőgörcsöt okozó: Dan L. Banulescu: Csókolom a segged, szeretett Vezérünk!

Igen, ez tényleg a címe. Igen, teljesen jogos. És nem, nem kell szégyellni, ha nyilvános helyen olvasod. Ez egy olyan regény, amit vagy imádsz, vagy nem érted – de unni biztosan nem fogod.

Egy fiatal fiú története Ceaușescu Romániájában, ahol a diktátor nemcsak politikai valóság, hanem már-már isteni entitás. A főhős próbál valahogy túlélni: családban, iskolában, szerelemben – miközben a háttérben ott van a mindenkit megfigyelő, mindenkin uralkodó Vezér. Akit persze szeretni kell. Vagy legalábbis úgy kell tenni. És mindez olyan groteszk, hogy néha nem tudod, sírj vagy nevess. A regény úgy váltogatja a lírai betéteket, a kocsmai filozófiát, a politikai idiotizmust és a tinédzserkori vágyakozást, mint ahogy mi váltogatjuk a vízparti lépcső és a lángosozó között az irányt.

Miért jó nyárra? Mert egyszerre könnyű és nehéz. Mert olyan abszurd, hogy garantáltan kizökkent a hétköznapi olvasmányélményekből. Mert még ha semmit nem tudsz Romániáról, akkor is átjön a lényege – és ha sokat tudsz, akkor még jobban üt. És mert őszintén: mikor máskor lenne időd egy diktátor seggcsókjáról olvasni, ha nem a nyári szünetben?

Kinek ajánljuk? Annak, aki szereti a kelet-európai groteszket, akinek bejött Örkény, Esterházy, vagy épp Dragomán furcsa világa. Annak, aki nem ijed meg, ha egy könyv egyszerre vicces, politikai és lírai. És annak is, aki már régóta keres egy címet, amit tényleg nem felejt el senki.