Ha a balszerencséről van szó, kevés olyan babona terjedt el úgy, mint a péntek 13 napja. A fekete macskával való találkozáshoz és a tükör összetöréséhez hasonlóan mélyen beágyazódott a szerencsétlenséget hozó nap fogalma a köztudatba – ha akarod, ha nem. Fun fact, a dátumtól való irracionális rettegésnek még neve is van: paraskevidekatriafóbia, ami a triskaidekafóbia egy speciális formája, a 13-as számtól való félelem.
Bár a péntek 13-a ritka jelenségnek tűnhet, egyáltalán nem az. A Gergely-naptár szerint bármely hónap 13-a valamivel nagyobb valószínűséggel esik péntekre, mint a hét bármely más napja - jó, mi?
Mint sok más babona, ami az idők során és a kultúrák között alakult ki, a péntek 13. pontos eredetét is nehéz meghatározni. Azt azonban tudjuk, hogy mind a péntek, mind a 13-as szám a történelem során bizonyos kultúrákban balszerencsét hozónak számított. Charles Panati "A mindennapi dolgok rendkívüli eredete" című könyvében az átok fogalmát az északi mitológiáig vezeti vissza, amikor Loki, a csínytevés istene betört a Valhallában és a jelenlévő istenek számát 13-ra emelte. Loki megtévesztette a vak Hodr istent, aki egy fagyöngyös nyíllal rászedte testvérét, Baldert, a fény, az öröm és a jóság istenét, és azonnal megölte.
Péntek 13, a halál hirnőke?
Skandináviából a babona aztán egész Európában elterjedt dél felé, és a keresztény korszak kezdetére a Földközi-tenger mentén is meghonosodott. A számok nyugtalanító ereje itt szilárdult meg az utolsó vacsora története révén, amelyen Jézus Krisztus és tanítványai nagycsütörtökön vettek részt. A 13. és leghírhedtebb vendég, Iskarióti Júdás volt, az a tanítvány, aki elárulta Jézust, ami nagypénteken keresztre feszítéséhez vezetett.
A bibliai hagyományban a szerencsétlen péntek fogalma még a keresztre feszítésnél is messzebbre nyúlik vissza: A péntek állítólag az a nap, amikor Ádám és Éva megette a tiltott gyümölcsöt a tudás fájáról, az a nap, amikor Káin megölte testvérét, Ábelt, az a nap, amikor Salamon templomát ledöntötték és az a nap is, amikor Noé bárkája vízre szállt a nagy árvízben.
De, ha mélyebbre ásunk, bizonyítékot találunk arra is, hogy mind a pénteket, mind a 13-as számot régóta a szerencse előhírnökének tekintik. A pogány időkben úgy hitték, hogy a péntek egyedülálló módon az isteni nőiséggel áll kapcsolatban. Az első nyomot valójában a hétköznap péntek elnevezésében találjuk, amely az óangol nyelvből származik, és azt jelenti: "Frigg napja". Frigg Asgard királynője és az északi mitológiában az ég hatalmas istennője volt, akit a szerelemmel, a házassággal és az anyasággal is kapcsolatba hoztak. A termékenységet a pogány időkben nagyra becsülték, és a művészeti alkotások gyakran kapcsolódtak a menstruációhoz, a termékenységhez és a holdfázisokhoz.
A Laussel-i Vénuszt, egy körülbelül 25 000 éves mészkőfaragványt, amely egy női alakot ábrázol, aki egyik kezével terhes hasát fogja, a másikban pedig egy félhold alakú, 13 rovátkával ellátott szarvat tart. Sok tudós úgy véli, hogy a figura a termékenység istennőjét ábrázolhatta, míg a 13 vonalat általában a holdciklusra vagy a menstruációs ciklusra való utalásként értelmezik, amelyek mindkettő a női erőt és a termékenységet szimbolizálja.
A kereszténység a középkorban egyre nagyobb teret nyert, a pogányság ellentétben állt az új patriarchális hittel. Nemcsak a több isten és istennő imádata ellen emeltek kifogást vezetői, hanem a péntek ünneplését, a 13-as számot és a szerelmet, a szexet, a termékenységet, a mágiát és a gyönyört idéző istennőket is szentségtelennek tartották.
És valahogy így lett a szerencséből balszerencse.
