Egyetlen tengeri fűről van szó, azonban az nagysága nagyjából 20 000 focipályáéra tehető.
Úgy 4500 éve egyetlen mag befészkelte magát egy jó adottságú helyre valahol a mai Shark-öbölben, Ausztrália nyugati partjainál. A magból az emberi jelenlét hiányában viszonylag zavartalanul akkora növény hajtott ki, amely ma nagyjából 200 négyzetkilométernyi tengerfenéken terülhet el. A növény nem más, mint a Posidonia australis, vagyis a szálas gömbfű vagy szalagfű.
Amikor azonban a tudósok az öböl tengerifű-szálainak genetikai különbségeit kezdték felderíteni, rejtélyre akadtak. A tudósok nagyjából 18 ezer genetikai jelzőanyagot (markert) vizsgáltak meg a faj változatai után kutatva, hogy egy helyreállítási projektben felhasználható példányokat válasszanak ki. Ehelyett azt fedezték fel, hogy ugyanaz a növény burjánzott szerteszét úgynevezett gyöktörzsei segítségével, amelyekkel a gyep terjed a talajon.
A növény továbbra is terül szét, miközben élőhelyet nyújt olyan állatok számára, mint a teknősök, a delfinek, a dugongok, a rákok, vagy különböző halak.
A szalagfű gyöktörzsei évente akár 35 centiméterre is megnőhetnek. Ennek alapján az amerikai tudományos akadémia lapjánban úgy becsülték, legalább 4500 évre lehetett szüksége a hatalmas növénynek, hogy ekkora területet elborítson. A növény óriási, sűrű mezőket alakított ki, melyek egyes helyeken minden irányban akkora területet foglalnak el, ameddig a szem ellát. Szalagjai néhol csak tíz centiméteresek, máshol akár egyméteresek is lehetnek. A növény azért is különleges, mert megtalálta a módját, hogy fennmaradjon a Shark-öböl helyenként kétszeres sótartalmú vizeiben. Az öböl vízmhőmérséklete 15 és akár 30 Celsius-fokos is lehet.
Fennmaradása a tudósok szerint azzal függhetett össze, hogy a növény mindkét felmenőjének összes kromoszómáját megőrizte, ami "vele született" genetikai változatosságot jelent.
