A fekete lyuk feltárására használt új észlelési módszer további felfedezések előtt nyithatja meg az utat, és segíthet feltárni az objektumok kialakulásának és fejlődésének titkait.
Fekete lyukat felfedezni a világűr mélyén nem kis teljesítmény, de a csillagászok abban reménykednek, hogy egy új technika megkönnyítheti a felfedezéseket, miután először segített feltárni a galaxisunkon kívül megbúvó fekete lyukat. A szóban forgó fekete lyukat a European Southern Observatory VLT (Very Large Telescope) nevű távcsövével találták meg, amelyet annak tanulmányozására használtak, hogy gravitációja hogyan befolyásolta az őt körülvevő objektumok mozgását. Ebben az esetben a csillagászok a Nap tömegének körülbelül ötszörösét meghaladó csillagok mozgásában észleltek zavart, jelezve a körülötte keringő kis fekete lyukat.
Amikor (kisebb fekete lyukak) rendszert alkotnak egy csillaggal, finoman, de észlelhető módon befolyásolják annak mozgását, így kifinomult műszerekkel megtalálhatjuk őket – magyarázza Stefan Dreizler, a Göttingeni Egyetem közleményében .
Maga a fekete lyuk állítólag körülbelül 11-szerese a Nap tömegének, és az NGC 1850 nevű csillaghalmazban található, amely a Nagy Magellán-felhőben lakik (a Tejúttal szomszédos, körülbelül 160 000 fényévre a Földtől). A felfedezés másik figyelemre méltó aspektusa a csillaghalmaz kora, amely mindössze 100 millió évesen – égi mércével mérve csecsemőnek számít – a legfiatalabb halmaz, amely fekete lyukat tartalmaz. Ez a fekete lyuk az első, amelyet galaxisunkon túl találtak meg ezzel a technikával, de valószínű, hogy még sok felfedezésre vár, amelyek segítenek megvilágítani a titokzatos űrobjektumok kialakulását és fejlődését.
Az új módszer lehetővé teszi a csillagászok számára, hogy egyre több fekete lyukat találjanak.
