Több mint két éve, hogy két kaposvári srác, Varga Bálint Bánk (író) - a Csirkekopók kalandjáték megálmodója - és Tuli Krisztián (rajzoló) képregény készítésbe fogtak. Azóta mind a játék, mind a képregény megjelent és zajos sikert aratott a szubkultúrák rajongóinak körében, nemrég pedig a képregény ihlette társasjáték is a polcokra került. A téma iránt a kezdetek óta érdeklődő Index ennek apropóján újabb adalékokkal látta el olvasóit, melynek néhány izgalmas részletét ezúton veletek is megosztjuk egy társasjáték bemutató videóval együtt.
A képregény
A történet 1918-ban kezdődik. A Fekete mentések titkos csapata – amelynek tagjai nemcsak a külső ellenségektől, hanem a természetfelettitől is védik az országot – épp visszatér hároméves kiküldetéséről az Osztrák–Magyar Monarchia területére, és egyből egy eltűnt huszárszázad felkutatására indulnak. A főbb karakterekből árad a menőség, és nem mellesleg mindegyikőjüket magyar színészekről mintázták.
A társasjáték
Így, kiegészítve az eredeti világot, megszületett Az Utolsó Előtti Huszár – Összecsapás, azaz A vérboszorkány átka társasjáték.
A játék önállóan, a képregény ismerete nélkül is játszható, élvezhető. Éppen úgy, ahogyan egy legó-csillagrombolót is ki lehet rakni úgy, hogy nem is láttuk a Star Wars-filmeket
De az élmény mindig a filmekkel együtt teljes, ez Az utolsó előtti huszárnál sincs másként. A képregény és a játék együtt nagyon ütős.
Ami a doboz felbontása után egyből érződik: a társas minden elemét ugyanazzal a szívvel és lélekkel készítették, amivel a képregényt is összerakták. Másodjára viszont jön egy enyhe szívroham, amikor az amúgy ízléses szütyőből egy fél világ dobókockakészlete borul ki. Köztudott ugyanis, hogy a dobókockás társasok kora lejárt, nem véletlenül. Ám mindenki megnyugodhat, itt a kockák szerepe egészen más, nem kell, sőt tilos velük dobni.
A játék kevés helyet foglal, nem áll sok elemből, minden részlete átgondolt. Piros pont a kétfős koncepcióért is, mert kevés a ketten is játszható jó társas, de a játék szabályrendszere is pluszpontokat érdemel.
Könnyen érthető, könnyen játszható, viszont nem könnyű, és ez üdítő szempont. Gondolkodni kell, stratégiát felépíteni, reagálni kell a másik döntéseire, lépéseire
Ez ugyan folyamatos figyelmet igényel, ám mégsem fárasztó. A játék nem túl gyors, de nem is hosszú, szinte tökéletesen eltalálták a játék stílusához passzoló időintervallumot. Innentől kezdve pedig az igények befolyásolják, hogy kinek hogyan talál be a Vérboszorkány átka, nyilván a párbajjátékjelleg is szűkítheti a befogadók körét, hiszen itt a huszárok harcolnak Veres Rozi, a vérboszorkány elfajzott bakurászaival, azaz egymást kell gyepálni.
