1996 óta konkrétan senki sem őrzi ezt a mára már "szellemvárosnak" titulált városkát, ami egyébként annyira nincs is messze Kaposvártól, hiszen Veszprém és Balatonalmádi között árválkodik.
Szentkirályszabadján található az egykori szovjet katonaváros, amit manapság már magyar Csernobilként emlegetnek és a hasonlóság teljesen jogos, hiszen ide sem járnak túl sokan, ha csak véletlenül valaki rá nem bukkan vagy épp céltudatosan fotózni jön. A természet visszauralta amit anno elvettek tőle, hiszen az épületeket mára teljesen körbevették a fák, a területeket ellepték a bokrok és a gaz.
Egészen 1989-ig orosz katonák éltek itt, méghozzá több ezren, a város melletti repülőtér hangárjaiban pedig tankok, katonai harcigépek és egyéb fegyverek töltötték ki a területet. Egykor még iskola, óvoda, mozi és színház is működött, melyeknek mára már se híre se hamva, csak néhány ismertető nyom miatt azonosítható egykori mivoltjuk.
A lakók 1996-ban hagyták el teljesen a várost, melyet egyébként 2017-ben felvásárolt egy cégcsoport, de azóta sem történt semmi. Elviekben már magánterület és csak engedéllyel lehet belépni, de mivel a szomszédságban ipari terület van, így rengeteg teherautó halad át a néhai katonavároson. Persze sok fotós is jön megörökíteni a múlt egy részét, például Bódi Katalin is, akinek a képei nagyon jól visszaadják azt, amit egy szellemvárosról képzelni lehet.
Már egy éve készültem ide. Végre találtam megfelelő társakat is, mert egyedül… De még így is féltem. Az egykori iskola, óvoda, mozi és boltok közül volt, amit megtaláltunk és be is tudtuk azonosítani, a színházat például, mely romjaiban is gyönyörű. Bolyongtunk kísérteties folyosókon, másztunk az 5. emeletre, ahonnan pazar kilátás nyílt a Balatonra. Láttunk a gyerekszobákat eredeti rajzokkal és a graffitisek hol ötletes, hol obszcén alkotásait. ( mesélte Bódi Katalin)
Ti elmernétek menni ide?
