Menütesztelős küldetésünk egyik első állomása volt 3 éve a közel legidősebb kaposvári vendéglátó hely, a Béke Étterem. Akkor elégedve álltunk fel az asztal mellől, lássuk tudták-e tartani a szintet.
Meglepve tapasztaltuk, hogy a Békének egész korrekt és átlátható weboldala van, ami nagy ritkaság a csumis éttermek között. A második meglepetés a menük ára volt, ami az alap A-B-C kínálatnál 670 Ft és 710 Ft között mozog levessel együtt, ami egyértelműen a legalacsonyabb a városban, ráadásul ingyenes a kiszállítás és csomagolási díjat sem számítanak fel.
A pofátlanul olcsó ár mellett nem számítottunk nagy csodára a kínálatot illetően, a napi ajánlatokon a jól megszokott fogásokat találjuk.
Az igen fürge futár már fél 11-kor megékezett a még meleg dobozokkal, aminek neki is estünk délben egy kis mikrózás után. Lebbencslevessel indult az ebéd, ami megint egy olyan fogás, amit sokan a rossz emlékek miatt nem szeretnek, valószínűleg még mindig ott figyel a napközik étlapján. A lebbencsleves lényege a nagy, épphogy összetördelt tészta és az óriások földjéről érkezett krumplikockák, ahogy látjátok ezek nem is hiányoznak:
Találtunk még pár apróra vágott füstölt szalonnát, ízében a vöröshagyma és a pirospaprika dominált ahogy illik, de ahogy mindhárman megjegyeztük, "egy kis íz azért elfért még volna a lében".
A teljesen átlagos felhozatalt illetően kicsit ferdítettem, mert bár a rántott hagymakarikák nem tartoznak a progresszív konyha mindennapi remekei közé, nem találkoztam még vele csumis ajánlatban, emlékeim leginkább a street foodos helyekről valók.
Ez a verzió sajnos meg sem közelítette korábbi rántott hagymás élményeimet, a nagyobb darabok elég keménynek bizonyultak, és a fűszeres bundától sem estem hanyatt, az összképet sajnos a natúr petrezselymes főtt krumpli sem árnyalta.
Szandi hozzám hasonlóan korábbi kellemes élményeire asszociált a tejfölös-hagymás gánica láttán, de neki is gyorsan elillant a lelkesedése. Persze az otthoni koszttal nehéz harcba szállni, és az 570 Ft sem sok mindenre elég, de az ízesítés nem pénzkérdés.
Egy kis másodlagos pirítás persze jót tett volna a gánicának - ami jelen helyzetben nem volt kivitelezhető -, de ugyanez elmondható a sóról, a hagymáról és a fűszerpaprikáról is...
Arisnak jutott a frankfurti sertésszelet tarhonyával, aki az első pár szelet hús után annak szárazságát emelte ki, sőt az enyhén rágós jelzőt is megkockáztatta.
Nem bonyolult étel révén a másik három fő összetevő, a virsli - tarhonya - kelkáposzta triumvirátus menthette volna a menthetőt, de ezek sem kápráztatták el jelöltünket.
A teljesen átlagos menzás minőség ellenére nem voltam csalódott, ebből a pénzből ennyit lehet kihozni és punktum. Ha kicsit jobban eltalálják az ízesítést, egy igazán pénztárcabarát és laktató ebéddel lett volna dolgunk.
