Kaposváriak Külföldön rovatunk sikerén felbuzdulva elindítjuk Vidékiek Kaposváron sorozatunkat, melyben Magyarország más településeiről Kaposvárra költözött arcokat mutatunk be nektek, akik arról mesélnek, hogy miért költöztek ide, miben másabbak itt az emberek, szokások, ételek mint szülővárosukban. A sorozat második részében egy súri születésű leányzót interjúvoltunk meg.
Mesélj magadról!
Cselikné Sógorka Martinának hívnak, 26 éves vagyok és Komárom-Esztergom megye legdélebbi falujából származom Súrról. Igazán büszke vagyok a szülőfalumra, mert a tavalyi évben Magyarország legszebb fekvésű településének választották.
Miért költöztél ide és mikor? Most mit dolgozol/tanulsz városunkban?
2010-ben költöztem ide, a Kaposvári Egyetem hallgatója lettem gyógypedagógia szakon. Az első három évben kollégistaként éltem, most pedig már kaposvári lakosként tartanak nyílván. Jelenleg a Bárczi Gusztáv Módszertani Központban dolgozom logopédusként, illetve vállalkozóként.
Mi volt az első dolog, ami feltűnt, hogy más vagy fura a városunkban?
Az első, ami feltűnt, hogy a város csendes. A belvárosi kollégium ugyan nyüzsgő volt, tele élettel, de az utcákat nem ez jellemezte. Ez alól csak a sor kivétel szorgalmi időszakban. A másik a rengeteg szükőkút és körforgalom. Győrben voltam gimnazista, ahol pezsgő az élet éjjel-nappal, így elég éles váltásnak tűnt a város atmoszférája. De beláttam, hogy ilyen élettérbe vágytam el otthonról.
Miben másabb a kaposvári konyha, mint a tiétek?
Örök kérdés, tepsis krumpli vagy tepszis krumpli….nálunk tepszis. A tócsi/tócsni kifejezést hírről ismerjük, nálunk berének nevezik. A recept is némileg más. A másik a dödölle, szintén gazdagabb az alapanyagok tekintetében. Bár én egy étteremben dolgozva ismertem meg jobban a somogyi ízeket, nem látok hatalmas különbséget magyar konyha és magyar konyha között. Mivel északabbra laktam Kaposvártól gyermekkoromban, ezért a szlovák behatás kissé érződik a konyhában. Van egy általunk csak madaraknak nevezett fogás, ami göngyölt hús tojással, szalonnával, uborkával töltve, hagymás, paprikás, tejfölös szaftban főzve. Isteni finom, anyu verhetetlen benne. Talán azért jobb az övé az enyémnél, mert benne van a szeretete.
Miben másabbak itt az emberek, mint a szülővárosodban?
Nyilván a falun és városban élő emberek közötti különbségek alapvetően élnek, mint a köszönés, a vezetők, tanárok, nevelők, orvosok, gyógyszerészek tisztelete. Munkámból fakadóan látom, hogy a szülők kevésbé fogadják meg itt a pedagógusok javaslatait, intelmeit. Úgy látom Súron több a tettrekész ember, akit mozgat a közösségi munka és akarják a közös jót, pont ezért elkötelezettek az otthoniak, és ezért minden amit elterveznek elkészül. Legyen szó útburkolat javításról, fatelepítésről, vízelvezetésről, a közös terek fenntartásáról. Kaposvári viszonylatban apróságnak tűnik, mégis minden lassabban halad.
Miben más a beszédünk? Milyen szavakat használunk, amit ti nem, és fordítva?
Nem volt nehéz észrevenni, hogy már a város nevét is ,,Kapozsvárnak“ mondja az itteniek többsége. Ismerek olyan személyt is, aki rendre a szóközi és szóvégi ,,s“ hangot ,,zs“-nek ejti.
A fötörni szóval is először a szakmai gyakorlaton ismerkedtem meg. Azt kérték, fötörjek egy babát a dobozból. Mondani sem kell, kerekedtek a szemeim, de meglett a baba.
A szobatársam rendszeresen 'beletőkedt' a kedvenc sorozataiba, és a kedves idős Liszi néni mondta már, hogy a radai rosseb vinné el a hátfájását. A szekrényből itt tányérat vesznek ki és majonézet nyomnak a szendvicsbe.
Nálunk csiklandósak vagyunk, itt csikálósak. Rendszeresen kuncog a férjem és a sógornőm, ha szólok, hogy valami kifolyott és nem kifolyt. Ha csavarogni mentünk nem rossz értelemben, hanem világlátásként értelmezik felénk. Hétvégente mi is ,,vidékre“ (a városba) jártunk szórakozni. Anyu pedig vasárnap nem panírozta a húst, hanem bevacakolta. Ahogy szakmailag jobban megfigyeltem odahaza a zárt ,,á“ ejtése jellemző, kissé slamposan. Persze a tájszólás nem számít beszédhibának, viszont néha viccessé teszi a társalgást.
Milyen boltokat hiányolsz Kaposvárról?
Itt városon szinte mindent be lehet szerezni, amire ez embernek szüksége van. Mind élelmiszer, ruházkodás, háztartási cikk, gyógyszer stb. terén. Otthon kisebb élelmiszerüzletek vannak elég vegyes kínálattal. Ruházati üzletet édesanyám nyitott pár évre, azóta az sincs a faluban tudtommal. Azonban 20 kilométeres körzetben van több kisváros, ahol ami hiánycikk beszerezhető. Ami ott nincs, az interneten keresztül érkezik, a családom is így jut hozzá bizonyos termékekhez.
Milyen munkaerőpiaci különbségeket tapasztalsz?
Otthon sajnos évről évre rosszabb a helyzet munkavállalás téren. Sorra zárnak be a nagyobb cégek gyárai, és több száz ember kénytelen új munkahelyet keresni, illetve messzebbre menni egy-egy állásért. Sokan Győrben dolgoznak, ami 60 km távolság naponta kétszer. Szerencsére az utazást a cégek segítik. Odahaza is nagy számban dolgoznak külföldön több-kevesebb ideig. A fizetések sem versenyképesek, de a közmunka-programnál jobban fizetnek.
Mi a városodban a kedvenc ital? (szeszes)
Falun nem a minőségi kínálat a jellemző, kiskocsma, kisborozó, kisvendéglő. A házi pálinka viszont szent és sérthetetlen, és nem létezik rossz, csak nem elég jó. Borvidékek veszik körbe Súrt, nagyon finom kistermelői borokat lehet venni, persze nem a kisboltban és a kocsmákban. Otthon még szeretik megtermelni maguknak a garatravalót, sokat termesztik a gyümölcsöket bornak, pálinkának saját fogyasztásra. A beszűkült kínálat miatt talán odahaza jobban bírják a fiatalok a rövidezős piálást. Nem szokás kevert piákat kérni, sör, bor, rövid, esetleg VBK.
Mi hiányzik a legjobban otthonról?
Egyértelműen a festői környezet és a család. Olyan községben nőttem fel, ahol kötelező volt köszönni mindenkinek az utcán, és reggelente a madárcsicsergés volt a leghangosabb zaj.
Hiányik az a szabados biztonságérzet, hogy nem kell kulcsra zárni az ajtót amint kilépsz a házból, ha a kert végi Broda patakhoz mennél megbeszélni a szomszéddal, hogy kinél éppen mit ettek le az őzek a veteményesben.
+1 Miért szeretsz itt élni?
Én elsősorban a férjem által maradtam kaposvári. Neki itt kiépített élete volt, munkája és friss diplomával én is kaptam munkát azonnal. A lehetőségeket szeretem a városban, munka téren leginkább, szórakozás terén azért lehetne hova fejlődni. Szerencsére olyan környéken lakunk, ami hozza a falu feeling-et, a szomszédos utcákból hallani kakaskukorálolást és a kertben rendszeresen jelennek meg fekete rigók is. Szeretem, hogy ez a város tele van eldogutt, de szép utcákkal, felfedezésre váró üzletekkel. Mindig változik valami, mindig jön valami új. A városon túl is csodaszép lánivalók vannak, mert a Zselic valóban gyönyörű, de nekem a Bakony lába marad a szerelmem.
A Vidékiek Kaposváron cikksorozat első részét itt olvashatjátok!
