A galambok a Föld szinte minden nagyvárosában jelen vannak, olyannyira a mindennapjaink részévé váltak, hogy szinte észre sem vesszük őket. Csak amit maguk után hagynak, ugye. Rengeteg kellemetlenséget okoznak, megrongálhatják a házakat és mindehová odasza...piszkítanak. Amerre csak megfordulnak, otthagyják a nyomukat, nincsenek tekintettel semmire és senkire. Nemzeti kincseink (homlokzatok, szobrok egyaránt), autóink fénylenek a színváltós ürüléktől.
A régi vasútállomásunkat is totál lelakták a galambok, amerre csak lépett az ember, mindenhol nagy guanókkal találkozott, és nem csak a peron fölött búgtak egész nap, hanem az épület belsejében is.
A nagy felújítással azt hittük ez a probléma megszűnik, de sajnos nem így lett. Amint átadták az állomást, már vissza is szállingóztak a tubik. Nem adunk nekik pár hónapot és újra belakják a helyet. Lehet, hogy több tüskét kellett volna kihelyezni a párkányokra, nem tudjuk, mindenesetre kár az épületért.
