Magánba soha!
Szilágyi Attila kaposvári olvasónknak sem volt egyszerű menet az autóvásárlás. Már éppen úgy érezte megvan álmai autója, mikor hidegzuhanyként érte a felismerés: tévedett!
- Több tucat hirdetést megnéztem, hogy megtaláljam álmaim autóját. Volt minden, mint a búcsúban. Először a Som-autónál próbálkoztam. Jó fejek voltak az eladók, az árak is, viszont sajnos nem találtam nekem való járgányt. Ezután következett a Vásártéri úton lévő kereskedés, ahol szintén nem találtam megfelelő járgányt. A jófogáson aztán ráleltem egy gyöngyszemre. A hirdetési oldalon lévő három darab kép egy frissen mosott kék Astraról árulkodott, tényleg gyönyörű volt a fotókon. Szervízkönyv, csupán hetvenezret futott, első tulajdonos, magyarországi vásárlás. A pulzusom megemelkedett, rohantam le anyához, miközben kiabáltam, hogy megvan az autónk. Igaz 1,5 millió, ami húzós, de ilyen autót keresünk. Telefonos érdeklődésemre kiderült, hogy idős bácsika a tulaj és hibátlan az autó. Pontosabban azért figyelmeztetett, hogy karcok vannak rajta, mert már 7 éves, nem pedig új. Gyorsan fel is ültünk a 7-es buszra majd gyors léptekkel az eladó házához siettünk. Aztán jött a meglepi. Szerintetek mit éreztem, amikor megláttam álmaim tárgyát ott állni a leharcolt, viharvert garázs belsejében?
Kb. úgy éreztem magam, mintha egy Ice Bucket Challenge-en vettem volna részt, egyszerűen nem akartam elhinni, amit láttam. Az, hogy az utánfutó betörte a hátsó lámpát és elrepesztette a lökhárítót, apró probléma volt a totálisan elbarmolt fényezés tükrében. Szerintem a bácsi minden nap felment a „hegyre”, ahova tövisrózsák között vezethetett az út, amik még az autó tetejét is szétkaristolták.
Belül lelakva totálisan, kitakarítva vélhetően sosem volt, centis homokos kosz minden négyzetmilliméteren. A biztonsági öv kihúzva lógott, a kormányról a bőrborítás kezdett lerongyolódni, kosz és mocsok mindenütt, ahova pillantott az ember. A kegyelemdöfést a motorháztető felnyitása után kaptam, ugyanis a turbóból nyomta az olajat a tűzfalra, ahol a kövér cseppek szép komótosan adták meg magukat a gravitációnak, feketére festve egy fél négyzetméteres felületet. Abban a pillanatban le tudtam volna ordítani az eladót, de nagy nehezen uralkodtam magamon és gyorsan kiviharzottam a portáról. Ekkor fogadtam meg, hogy soha többé nem megyek magánházhoz autóvásárlási céllal...
De jó ez a kocsi! Ja, nem…
Szabadics Imre kaposvári fuvaros munkatapasztalata ellenére is csapdába esett. Sikerült egy olyan kocsit kifognia, amit még használni sem tudott…
2008-ban egy kaposvári autókereskedésben vettem meg első autómat, egy Toyota Corollat, amihez netes hirdetés nyomán jutottunk el. A meghirdetett autóról azt írták, hogy van benne rádió, központi zár, és "vadi új motor!". A valóság azonban picit mást mutatott... Igazából nem volt sem rádió, sem központi zár, de mivel szép állapotban volt megvettük. Az eladó az autó állapotáról semmit nem mondott - kívülről zsír volt -, amit mi észrevettünk azt ismerte csak el. Állapotfelmérő lapot nem kaptunk.
Otthon azonban jött a hatalmas kopp. Ugyanis akkor vettük észre, hogy sem biztosítása, sem érvényes zöldkártyája (január óta!) nincs a kocsinak, amiről persze egy szó sem esett! Miután elvittük zöld kártyáztatni - a vételt követő 13. napon -, közölte velünk a szerelő, hogy ez az autó bizony NEM fog zöldkártyát kapni, mert dől az olaj a kipufogón, a motor pedig teljesen hibás.
Tehát volt egy autóm, ami "működött", mégsem tudtam forgalomban használni. Az adásvételin magánszemély szerepelt, továbbá szerepelt egy olyan pont is melyben az eladó kijelenti, "hogy a gépkocsi jövőben előforduló hibáiért szavatosságot nem vállal". Mivel annyira örültem a verdának, hogy igazából nem is figyeltem a papírokat, nagyon megszívtam... Szerencsére azóta sikerült eladnom, de egy biztos: ezután sokkal jobban odafigyelek a részletekre.
Azt mondta, hogy hibátlan?!
Tamás Erika is rendesen ráfaragott használtautójának vásárlásával. Igaz - mint később kiderült – az ő figyelmetlensége is kellett ahhoz, hogy rendesen átvágják. (akárcsak az előző sztorinál)
- Azt történt ugyanis, hogy én Budapesten tanulok egyetemen és a könnyebb feljutás miatt akartam nézni egy autót. Az egyik kaposvári kereskedő honlapján ki is néztem egy kocsit, amit - mivel ugye Pesten tartózkodtam éppen - anyukámmal csekkoltattam le. Mivel megbíztam benne, ezért a pozitív értékelése után ki is csengettem a vételárat. Ám az átvételnél, mikor először átnéztem a járgányt, furcsa meglepetés ért. Ugyanis a hirdetésben feltüntetett 82 lóerő helyett csupán 75 volt feltűntetve. Mikor rákérdeztem a kereskedőnél, sűrű elnézés kérés közepette közölte, hogy „véletlenül” téves adat lett begépelve. Nem sokat foglalkoztam a dologgal, mert ez nem volt olyan fontos a számomra.
Ám mikor kérdeztem, hogy mi hol található, akkor derült ki, hogy nincs benne sem légzsák kikapcsoló - ami a neten még látszott szerepelt a leírásban - sem pedig elektromos visszapillantó-tükö. A tanksapka konkrétan kiesett a helyéről így azt is meg kellett még utólag csináltatnom. De a legjobb a bal oldali elektromos ablakemelő hibája volt: mikor le akartam engedni, hirtelen lezuhant és úgy is maradt!
Ekkor már nagyon pipa voltam. Persze tudom, hogy mindez az én hibám is, mert tényleg meg kellett volna néznem az autót, de ki gondolta volna, hogy ennyi mindent tévesen írnak ki a hirdetésben? Anyukám meg nem sokat foglalkozott az extrákkal, mert azt úgy is láttam az interneten és megfelelő volt. Ő inkább az autó állapotát nézte, ismerős ellenőrizte műszakilag. (Érdekes, hogy ezek nem tűntek fel neki…) Kereskedőnél, mikor próbáltam magyarázatot kérni a sok téves információra, csak elnézést tudtak kérni, és azzal védekeztek, hogy ők mindent elmondtak anyukámnak, így őket nem terheli felelősség. Na, ez volt az, amire tényleg nem tudtam mit mondani, mert lehetséges, hogy mondták neki, csak hát ő meg nem figyelt arra, hogy most ez így volt-e. Tudom, hogy nekem innen már semmi lehetőségem a reklamálásra, meg ettől függetlenül még mindig megérte az autó. Csak hát dühítő, hogy ilyen arcátlanul hazudhatnak a hirdetésekben...
