Tökfőzelék sertéspörkölttel
Több éves tapasztalattal a háta mögött Tóth József játékvezetőnek is akadtak vicces momentumai a mennyei megyei pályákon. Mondjuk, hasonló esetekben nem biztos, hogy mi végig tudtuk volna vezetni a meccseket.
- Mérkőzés előtt látom, hogy az egyik csapatban eggyel kevesebb játékos szerepel. Nézem a névsort, ott viszont mindenki meg van. Odamegyek az edzőhöz hebeg-habog.
„A Józsi? Az elment haza, mert elromlott a mosógép és meg kell valakinek csinálnia.”
Mondtam, hogy akkor gyorsan pótoljuk valahogy, ám mire választ kaptam volna, Józsi éppen a pálya melletti egységből kocogott ki egyenesen a pálya felé. Mikor odaért megkérdezem tőle: Na, megjavult a mosógép?
Persze fogalma sem volt semmiről...
Ugyanezen a meccsen Fülöp nevezetű csatárunk úgy gondolta, hogy neki nagy dolga van a mellékhelyiségben, ezért a meccs 70. perce környékén éles irányváltást tett a már említett kocsma felé, majd olyan sprintet levágott, amit talán az egész mérkőzés alatt egyszer sem láthattunk tőle. Persze, fújtam a sípomat és ordítottam neki, hogy hova a fenébe megy, ám ő csak annyit mondott: Tökfőzelék volt ebédre!
Nem kellett visszajönnie a pályára…
Azok a fránya vonalak...
Gábor bíróként jelenleg az NB II. mezőnyének tevékeny résztvevője, ám a korábbi években neki is kijutott a jóból.
- Jó sok sztorit tudnék mesélni a megyei focibajnokságokban szerzett tapasztalataimról. Nálam a legtöbb vicces esemény a szurkolók beszólásaiból vagy éppen a pályák állapotának minőségéből adódik. Gyakran a pálya vonalainak felfestése jobban hasonlít a Hungaroringéhez mint egy futballpályához.
- A kezdőkör konkrétan egy ovális alakzatot írt le, a tizenhatos vonala pedig az oldalvonaltól kb. egy méterre helyezkedett el. Ezen felül tulajdonképpen egy aknamezőre hasonlított a játéktér.
- Felkészülési mérkőzés lévén hagytam a csapatokat egymásnak feszülni, ám az egész meccs komédiává változott. A játékosok estek keltek a vakondtúrásokon, sőt az egyik gól pont úgy született, hogy a labda megpattant a kapu előtti buckán így játszva ki a vetődő kapust. Jött is az ítélet az pályán túlról: ha nem tudod levenni a pattanó labdát, dobjál rá zsákot!
- Többször előfordult olyan is, mikor egy-egy heves esőzés következtében lekellett fújnom a mérkőzést, mert a végére már szinte úszni lehetett az egyenetlen talajon. Akadt olyan alkalom is mikor az edzői magatartás következtében született humoros szituáció.
- Egy Csököly-Baté meccset vezettem mikor az akkori vendég mester kikelve megából üvöltözött az egyik sárgalapos figyelmeztetésem miatt. Annyira mondta a magáét, hogy belerúgott az egyik vizes palackba, ami neki csapódott a kispad üveges részének ami darabokra tört, ő pedig akkorát zakózott, hogy végül hordágyon kellett elvinni kivizsgálásra.
A bosszúállók
Krisztián higgadtságát megirigyelve hallgattuk történeteit.
- Közel 13 éve vezetek meccseket és már a kezdetek óta gyűjtöm a legjobb történeteket és beszólásokat, amiket a nézők szájából hallok a mérkőzések alatt. Ezek közül is kiemelkedően emlékezetes volt számomra egy pár évvel ezelőtti Lábod - Toponár mérkőzés.
A hazaiak nagyon indulatosan játszottak, amikor a Toponár egyik fiatal játékosát felrúgták. Azonnal fújtam, miközben a vendég nézők közül többen a pályán futottak a vétkes játékos irányába. Mint később kiderült a szabálytalanságot szenvedő középpályás családja akart revansot venni olyannyira, hogy a vétkes játékos ijedtében tulajdonképpen elsprintelt a helyszínről. Pár perccel később a segítőim hozták vissza az öltöző épületéből.
- Értelemszerűen a bírókat – így engem is – gyakran érnek atrocitások ám szerencsére ezeket mindig sikerült a helyén kezelnem. Megesett, hogy meccs után a kiállított játékos famíliája várt a kocsimnál vagy éppen sörös dobozokkal szórtak meg lefelé ballagva a pályáról. Ekkor hangzanak el amúgy a legjobb szövegek is.
A kedvenceim a „sakkozzál inkább, ott úgyis több a paraszt” vagy a „mi van, spori, a Tescóban csak sárga lap volt?” De jót nevettem a "megvárunk, de nem autogramot fogunk kérni!” szállóigén is.
Sokszor akkor is én vagyok a hibás, mikor közöm sincs az eseményekhez. Példának okáért pontosan ez történt egy Kámáncs SK- Kaposfői SE meccsen is mikor a támadó játékos izomból kibombázta a labdát a közeli erdős részre ahol azonnal kidurrant.
Rögtön jött a „Spori ne nézzél, mint hal a vízben, mert ez lesz a vége” az alapvonalon álló társamnak pedig a következőket üvöltötték:„Intsél már, ne csak bámulj, mint vak mókus az erdőtűzben!”
Még szerencse, hogy az edző fiának volt egy hasonló játékszere, mert a pótlabdák közül az összes levolt eresztve. Gondolhatjátok mi lett volna ellenkező esetben…
