Akit még James Bond sem irigyelne
Molnár Andrea a Kaposvári egyetemen töltött évei alatt már a modern technikai kütyük segítségével igyekezett tisztességtelen előnyre szert tenni. Vagyis, csak igyekezett volna…ha nem bukik le rögtön az első alkalommal.
- Hosszú hajam van, így ezt az adottságomat már többször kihasználtam puskázásra az egyetemi éveim alatt.Legtöbbször a mobilomra mondtam fel az előre kidolgozott anyagokat, és miután kihúztam a tételt, gyorsan megnyitottam az adott fájlt és egy füles segítségével lediktáltam magamnak a lényeges infókat. Szerencsémre mindig volt annyi időm, hogy a pad alatt odaléptessem a mobilon és a fülemre igazított hajammal folyamatosan olyan szögben tartottam a fejem, hogy a tanárok soha ne fogjanak gyanút. Ez így ment több vizsgán keresztül, mikor az egyik csoporttársam felajánlott egy új megoldást.
Elmondta, hogy újított egy apró mikrofon és füles szettet, ami akár kémkedéshez is használható. A baj csak az volt vele, hogy iszonyat sok vezeték kellett hozzá, viszont nem vált szükségessé az anyag felmondása, hiszen a 10 kilométeres körzetben fogható poloska másik oldalán ott ült a csoporttársam, aki rögtön diktálta a hallott kérdésekre a válaszokat.
Sajnos rögtön az első alkalommal bukta lett a vége. A tanáromnak ugyanis furcsa lett, hogy az addig még a hétköznapokon is elegánsabb ruhát viselő lány, hirtelen laza cuccokban kezd járni. Ráadásul vizsgára! Ám a legnagyobb hibát akkor követtem el, mikor a kólámat próbáltam kinyitni a papírom felett görnyedve, ugyanis olyan balek módon sikerült lecsavarni a kupakot, hogy az üditő negyede a felsőmre fröccsent. Persze azonnal átütött a rengeteg vezeték, mire a tanárom mosolyogva megjegyezte: Andrea, ezután inkább maradjunk a régi öltözködési módnál, most pedig hozhatja az indexét...
Az egész osztály lebukott
Mészáros Anett, a kaposvári TIT fizika tanárnője is tapasztalt hasonlóan érdekes dolgokat oktatói pályafutása során. Volt olyan eset, amikor konkrétan az egész osztály lebukott.
-Rengeteg alkalommal találkozok puskázókkal, szinte mindennapos dolog. A legemlékezetesebb eset az volt, mikor kémia dolgozatot írattam egy gimnazista osztályban. Helyettesítő tanárként mentem be, így még felszabadultabbak lettek a tanulók, ami meg is hozta az eredményét. Először természetesen a fiúk kezdték a sort. Az első padban ülő diáknál azt vettem észre, hogy vadul matat valami után a pad alatt. Megkérdeztem tőle, hogy elejtett-e valamit? Mire ő rémülten kiegyenesedett, majd közölte, hogy nincs meg a periódusos rendszere. Mondom nem gond, adok neki egyet a tanáriból.
Ahogy elfordultam, egy csattanást hallottam: a diák telefonja volt az, ami a földre került pont úgy, hogy a kijelzőn tisztán látszott a tananyag másolata. Természetesen rögtön elvettem a dolgozatát. Ezen azonban annyira elkezdtek kacarászni a barátai, hogy szinte egy időben potyogtak ki a padokba rejtett füzetek, papírok.
Körülbelül 13 tanuló dolgozatát szedtem el, amikor kikéretőzött az egyik lány, mondván ő nem érzi jól magát. Mondtam, hogy rendben van, de ha tud, jöjjön vissza pár perc múlva. Eltelt tíz perc, gondoltam kinézek mit csinálhat a hölgy, mikor látom, kint ül a büfé(!) előtt kezében a kémia könyvvel, amiből vidáman írja ki a megoldásokat. Mondanom sem kell, vissza se kellett jönnie az osztályterembe. Őt követte három barátnője is, akik a kabátjukból szedték elő a puskákat. Végül a maradék négy tanuló közül kettőnél találtam a padra ragasztott valamint a pulóver ujjába helyezett puskákat. Tehát a végére kettő diák teljesítette sikeresen a dolgozatot. Ennél rosszabb statisztika szerintem soha nem volt az iskola történelmében.
Az eldugott füzet esete
Nemes Petra műkörmös, a kaposvári TIT egykori tanulója egy életre megtanulta, hogy a csalás bizony égő dolog (persze csak ha lebuksz). Főleg akkor, ha még csak sor sem kerülhet rá, mert a tanárok eszén azért nem mindig egyszerű túljárni…
- A legviccesebb eset még a középiskola utáni időkben történt. A TIT-be jártam és éppen készültünk marketing órára. Az iskola aulájában várakoztunk az üdítő automata mellett. Mikor megérkezett a tanár úr, szépen az automata tetejére rejtettem a füzetemet. Be is mentünk az osztályba, elkezdtük írni a dogát. A tanárunk közben kiment egy kávéra, majd pár perc múlva visszatért. Ezután jelentkeztem is annak rendje és módja szerint, hogy a kimennék a wb-be. Egyből futottam oda a géphez, hogy gyorsan elolvassam a megoldásokat, a füzet azonban eltűnt, sehol nem találtam. A legcikibb rész még csak ezután jött.
Ahogy akartam visszaindulni a terembe, hirtelen ott termett előttem a tanár úr. Mosolyogva szorongatta a kezében a spirálfüzetemet, majd feltette a „csak nem ezt keresed?” című kérdést.
Ha ez nem lett volna elég, elvette a dolgozatomat és óra végén hangosan feleltetett az anyagból. Arra azonban ő sem számított, hogy néhány infó a kezemre is felkerül, amit sikerült is leolvasnom és egy hármast összeszednem. Milyen boldog voltam vele...
A legújabb puskázási trendről ITT írtunk
