"2014. október 13-án az interneten belefutottam egy álláshirdetésbe, miszerint könyvelő munkatársat keres egy pénzügyekkel foglalkozó cégcsoport kaposvári irodájába. Mivel állásajánlatok után kutattam, rögtön lecsaptam a lehetőségre, hiszen korábban több éves releváns tapasztalatom volt ezen a téren. A felvételi elbeszélgetés után rögtön közölték is velem, hogy kiválasztottak a feladatra. Ezek után körbevezettek az irodában, ami egyébként egy kellemes, kulturált hely. A leendő munkatársaim pedig igen készségesek és közvetlenek voltak velem már az első találkozásunk alkalmával. A munkaadómra sem lehetett panasz. Legalábbis az első benyomások alapján"
– kezdett bele Réka negatív élményeinek taglalásába. Mint minden új munkahelyen az első időszak a beilleszkedésről és a tanulásról szólt. Ám legtöbbször a gondok akkor jönnek elő, mikor az új kollégát bedobják a mélyvízbe. Ez Réka esetében is hasonlóan alakult.
"Tulajdonképpen 2015. februárig minden tökéletesen működött. Aztán egyre sűrűsödtek a feladatok, ami ugye a bevallások miatt nem meglepő. A 8 órás munkaidőmet megtolták plusz egy órával, majd másféllel és a hónap végére lényegében reggeltől estig dolgoztam. Tehát bementem 8-ra és ott voltam 19 óráig. Persze plusz pénzt nem kaptam. Sem túlóra díjat, sem más juttatást. Csak ígéreteket.
Két hónapig bírtam, amikor megbetegedtem. Annyira kimerültem, hogy nem tudtam felkelni, majd begyulladt a mandulám is. Mikor hívtam a főnökömet, hogy mi a helyzet annyit mondott: jobb, ha összeszedem magam és bemegyek dolgozni.
Mivel féltettem az állásom így bementem. A legnagyobb poén az egészben az, hogy az egészséges munkatársaim közül senki nem maradt bent egyszer sem túlórázni. Senki. Egyedül én. Ám mivel új voltam, nem mertem akkor még szólni"
- mesélte Réka bizarr történetét. A kaposvári nő ezután egyre rosszabbul lett. Munkájában is több hibát vétett, amiért pénzlevonással „jutalmazták”.
"Április végén tüdőgyulladást kaptam. Esélytelen volt, hogy tovább bejárjak az irodába. Miután szóltam a vezetőnek, hogy mostantól táppénzen leszek, közölte, hogy akkor mostantól nincs év végi plusz pénz! Ekkor nagyon dühbe gurultam és kérdőre vontam: mi a fene baja van velem?
Elkezdtem neki sorolni mennyit túlóráztam, milyen feladatokat végeztem el és ezért pontosan a nagy semmit kaptam. Erre csak annyit bírt válaszolni, ha nem tetszik le is út, fel is út, majd rám nyomta a telefont.
Két hét múlva tudtam ismét munkába állni. Mikor leültem a helyemre úgy éreztem mintha idegen lennék. A többi munkatársam alig akart köszönni. Akivel nagyon jóban voltam még csak rám se nézett. Nem értettem mi változhatott meg ennyi idő alatt. Délben aztán odamentem az egyik kollégámhoz és elkezdtem tudakozódni nála a személyemet érintő változások felől. Ekkor azonban, mintha bomba robbant volna odajött a fél iroda és „nekem estek”. Azt vágták a fejemhez, hogy olyat mondtam a „drága” főnök úrnak, hogy ők semmit nem csinálnak, miattuk lettem beteg és ezért az összes dolgozó juttatását szeretném! Na itt telt be a pohár!" – fakadt ki Réka a történtek felelevenítésének hatása alatt. Természetesen a hazugság hamar lelepleződött, de a végén mégis ő volt, aki rosszul járt.
"Kiderült, hogy a főnököm kiforgatta a telefonban elhangzottakat és hamis dolgokat állított. Az egésznek az volt a célja, hogy lejárasson a többiek előtt. Ezt a szemembe is megmondta. A kollégáim szerencsére jól ismerték a kis trükkjeit, ugyanis mint kiderült nem én voltam az első, akit kinézett magának.
Arra a kérdésemre, hogy egyáltalán miért vett fel, ha nem vagyok szimpatikus neki, nem tudott mit felelni, ssak mosolygott. Nyilvánvaló, hogy azonnal felmondtam és követeltem az elmaradt túlóra díjaimat.
Feleslegesen, ugyanis egy forintot nem kaptam. Sőt! Még ő fenyegetett, hogy olyan ajánlólevelet ír, ami az életemen végigkísér! Mondtam neki, hogy köszönöm a szívélyes együttműködést…
Réka megpróbáltatásainak következményeként elveszítette a munkahelyét, és mint mondta, az önbecsülésében is csorba esett. Azóta titkárnőként tevékenykedik egy helyi kereskedelmi vállalkozásnál, ahol a túlóra kifejezést maximum csak hírből ismerik. Réka esetéből is kiderült: mindig figyelmesen olvassuk el a munkaszerződésünket, mielőtt aláírnánk. Így elkerülhetjük a jogtalanul megkövetelt plusz munkaórákat. Bármilyen más esetben, mikor úgy érezzük, sérelem éri munkaügyi helyzetünket azonnal forduljunk jogorvoslatért!
A sorozat előző részében egy olyan lopás miatt rúgtak ki egy bolti eladót, amihez semmi köze nem volt. ITT olvashatjátok a történetét!
Ha Nektek is van hasonló munkahelyi sztoritok, ne tartsátok magatokban: írjátok meg nekünk a 74nullanulla@gmail.com-ra, hogy mások is tanulhassanak belőle!
