A Beluga éttermet igencsak a város perifériáján találjuk, konkrétan az Inkubátorházban, de ez nem mutatkozik meg az állandó vendégszámukon. Nem tudjuk pontosan, hogy hányan járnak ide csumizni naponta, de megkockáztatjuk, a kiszállításokkal együtt az egyik legtöbb menüt ők készítik a városban.
Én már jártam itt többször mostani vizitünk előtt is, szóval voltak előzetes tapasztalataim, például hogy gyakran bizony várni kell az asztalra. Most szerencsénk volt, nettó 1 perc után sikerült helyet találnunk.
Belugáék nem tolták túl a dizájnolást, bepakoltál az asztalokat - székeket az előzőleg valószínűleg irodaként üzemelő helyiségekbe, aztán hadd szóljon. Ebben nem találok semmi kivetnivalót, nem lánykérésre jöttem, hanem jóllakni.
Kétféle menü volt az aznapi repertoár, zöldborsófőzelék sertéspörivel és parasztos kemencés csirke, ami hagymás-szalonnás csirkecsíkokat takart rizzsel. A leves daragaluska volt, méghozzá, ahogy Dávid viccesen megjegyezte, krokodilbőr felszínnel:
Szandi szerint szerelmes lehetett a szakács, de ő sótlan szájú, úgyhogy nem lehet adni erre a megjegyzésére. Sokkal inkább arra, hogy nekem nem kellett megsóznom… Lényeg a lényegen, a sárvízbélű úrihölgy alig bírt egy tányérral, mi ketten viszont öt tányérral kanalaztunk be.
Aztán jött a parasztos csirke, ami ennyire jól nézett ki:
Nem fűzök hozzá semmit, csak nézzétek meg Dé tányérját, miután végzett vele:
Az adagról pedig annyit, hogy nem bírtam a rizzsel, ami a 74nullanullás mércénken a NAGY adagot jelenti.
Szandi félt a főzeléktől, merthogy anyukája olyat tud, amilyet senki, szóval magas volt a mérce.
A Belugának ennek ellenére sikerült megugrania egy hajszállal, mert ugyan a főzelék nem volt az "igazi" de a pörkölt már hasonlított anyu főztjére.
Nem volt más hátra, mint a desszert, ami túrós, nutellás, kakaós palacsinták képében érkezett, hidegen. Nem tudom biztosan, hogy a hőmérséklettel kapcsolatban mi a sztandard palacsintafronton, de lehet nem lövök nagyon mellé, ha a melegre voksolok.
Én nutellásat rendeltem, amivel megmondom őszintén az volt a legnagyobb bajom, hogy nem kértem hárommal többet. Szandi ízetlennek találta a túrósat, ezért én is lecsekkoltam, és tényleg semmi íze nem volt. Innen üzenjünk a túrós palacsinta szakácsnak, hogy tanuljon a nutellás palacsinta szakácstól!
700 ft volt a menük darabja, 100 a palacsintáké, amire azt tudjuk mondani, hogy maximálisan korrekt ár! A kiszolgálás gyors volt és kedves, szóval Köszi Beluga, jövünk máskor is!
Eddigi tesztjeinkről, kajálásainkról, nyalásainkról szóló cikkeinket ITT találjátok!
