Eszter 37 éves, a Táncsics Mihály Gimnáziumban végzett biológia szakon. Ezután a PTE-n szerzett gyógytornász, majd jogász diplomát. Dolgozott szülészeten és orvoslátogatóként is. 2009 óta él családjával Karlstad mellett, Svédországban.
Mivel foglalkoztál/foglalkozol ott?
Gyógytornász vagyok a városi önkormányzat rehabilitációs részlegén. Most egy projektben dolgozom épp, ami augusztusig tart és itt annyiban bővült a feladatköröm, hogy egészségügyi tervet készítek páciensek részére. Egy meeting keretében megbeszéljük, hogy milyen segítségre, rehabilitációra van a továbbiakban szüksége a betegnek. Ez a munka annyiban is jó még nekem, hogy itt tisztában kell lennem az egészségügyi jogszabályokkal, szociális joggal stb. Így kicsit jogászként is működöm.
Miért döntöttel úgy, hogy külföldön fogsz élni?
Egyre több helyen kellett dolgoznunk ahhoz a párommal ( most már férjem), hogy meg tudjunk élni, a számlákat fizetni, stb. Közben alig találkoztunk már, és ez így nehéz volt. Ő orvosként dolgozik és adódott egy lehetőség számára Svédországban, így belevágtunk.
Milyen nyelvtudással indultál el?
Angol alapfok, kis német, latin, aminek nagy hasznát veszem a munkám során. A fejvadász cég, aki a férjemnek ajánlott munkát, biztosított egy svéd nyelvkurzust Spanyolországban, ami egy szaknyelvi (egészségügyi) erős alapfoknak felelt meg. Igazából ez volt az első húzóerő, hogy elinduljunk. Voltak egyébként lengyel, román, cseh, szlovák orvosok is, nem csak magyarok. Volt, aki 4 gyerekkel vágott neki! Egy nagy család lettünk. Most már nagyon jól beszéljük a nyelvet, sőt, a norvégot is megértem kicsit és a dánt pedig tudom olvasni.
Mi a véleményed az ottani magyarokról?
Olyanok, mint otthon. Van, aki folyamatosan elégedetlenkedik, politizál, stb. Na, velük nem sokat találkozunk... :) Aztán vannak kisgyermekes családok, vagy jó fej egyedülállók, akikkel szívesen összejövünk.
Tartottunk a gyerekeknek farsangot tavaly, kicsit próbaljuk a magyar hagyományokat is megtartani a svédek mellett, ami nehéz, de sokat mesélünk a lányainknak Magyarországról, a tradíciókról, a magyar nyelv fontosságáról.
Mennyibe kerül egy doboz sör/ kenyér/ hajvágás?
Sört sima élelmiszerboltokban csak 2.8-3.5% alkoholtartalommal lehet kapni, az erősebb alkoholos italokat úgynevezett Systembolaget-ben lehet venni, amelyek korlátozottan vannak nyitva. 21 éves kortól lehet ott személyivel vásárolni. Ár a sima élelmiszerboltban: 25-50 korona, 33 cl/ 50 cl. (1000-1800 Ft között.)
Kenyér: szeletelt pl: 19-28 korona között, (800-1200 Ft), bagett 10 korona körül (350 Ft kb.)
Hajvágás: női 800-1500 korona ( 20000-45000 Ft és feljebb...) férfi 200 korona (7000 Ft), gyerek 150-500 korona (4000-17000 Ft között)
Itt a szakmákat meg kell fizetni. De ez így van rendjén szerintem.
Mi volt a legfurcsább tapasztalatod?
Sokszor érzem, hogy rengeteg különbség van a magyar és a svéd emberek között, de még többször azt, hogy egyáltalán nem különbözünk. Szoktuk pl. azt mondani a férjemmel, hogy "Na, ő aztán egyáltalán nem tipikus svéd". Magyarországon sokszor azt hallottuk, hogy távolságtartóak, ridegebbek, nem engednek közel magukhoz másokat. Ezt mi annyira erősen itt nem tapasztaljuk. Több a svéd és más nemzetiségű, ( nem magyar) barátunk, ismerősünk, akikkel összejárunk, mint magyar.
Ami furcsa, hogy szívják az orrukat, szipognak. Még a fiatal csinos lányok is, meg krákognak. De ez itt nem ciki, csak nekem tűnik fel mindig. Én maradtam a zsepinél:)
Mi a vezető hír most az ottani újságokban?
DN- Dagens Nyheter: "Fick 400 miljoner extra-tappar i effektivitet" (A rendőrség 400 millió extra koronát kapott, és kevésbé effektív, mint volt) valamint: "Rysk rapport om Trump inte trovärdig" (Egy orosz riport arról, hogy Trump nem hiteles)
Mi hiányzik itthonról leginkább?
A család, pár barát, a Balaton... és persze a Déryné Vándorszíntársulat.
Milyen hiánycikkeket viszel magaddal itthonról, mikkel tankolsz fel, ha mész vissza?
Most már egyre kevesebb dolgot hozok, mint korábban. Amit szoktam venni, Elmex/Aronal fogkrém, (sajnos nincs jó drogéria Svédországban, védik az iparukat és nem engednek be pl. német, osztrák drogériákat, ami jó is, de nem nekem :)
Néha hozunk pirosaranyat, a szemcseppemet otthonról hozom, pár fajta gyógyszert, mosóport, mosószert, utóbbiból van 2 típus amit imádok, és azt sem lehet itt venni. Ha van hely a bőröndben, belekerülnek mindig.
Bejöttek a számításaid?
Igen, sőt. Az első 2 év nagyon nehéz volt mindkettőnknek, a nyelv, az új környezet, a más munkastílus, az, hogy nem nagyon ismertünk senkit sem. Aztán megszületett az első kislányunk, és egy igazi svéd-magyar család lettünk. A munkahelye szuper mindkettőnknek, vannak barátok is, tető a fejünk felett, és egy átlagos "svéd" életet élünk. Hálás vagyok mindenért, amink van. Kaposvárnak is köszönhetem a jó oktatást, a szuper tanárokat, akik felkészítettek az egyetemre.
Hogy tervezed a jövőd?
Nem tervezünk előre sok mindent, persze folyamatosan beszélgetünk, hogy jó lenne otthon is élni a lányokkal kicsit, de Anna most kezdi ez évben az iskola előkeszítőt, itt vannak a barátai, más az iskolarendszer.
Lehet, hogy egyszer 4-5 hónapra "hazaköltözünk", hogy gyakorolják a magyar nyelvet és belelássanak az otthoni mindennapokba. Mikor hazautazunk, annyira rohanunk mindig, és így sem érünk oda mindenhová, ahova szerettünk volna, úgyhogy kész káosz az otthoni pár nap, pár hét általában.
Szóval egyelőre nem megyünk haza, jó helyen vagyunk...:)
Mit üzensz Kaposvárra?
Azt üzenem a kaposváriaknak, hogy merjék az álmaikat követni, vágjanak bele, még ha nehéznek is tűnik...akár Kaposváron, akár a világ más pontján. Csak tanulnak belőle! Haza mindig van út! :)
Valamint azt is üzenem, hogy hálás vagyok a városnak sok mindenért, a legjobb barátnőmért, aki ott él a kis családjával, és remélem hamarosan ismét sétálhatok a számomra legszebb főutcán, amihez rengeteg emlék köt. Vigyázzanak a szép, virágos Kaposváromra!
Kaposváriak külföldön / London
