Az új legfőbb ügyész számára a koronavírus-járvány idején kötött, sok százmilliárd forintos állami beszerzések vizsgálata jelentheti az egyik legfontosabb próbatételt, miután korábban több, politikai szálakat is érintő ügyben maradtak el az érdemi nyomozások.
Tóth Enikő a Népszabadságon megjelent írásában azt vizsgálja, milyen változásokra lenne szükség az ügyészségen, hogy a szervezet a politikailag érzékeny ügyekben is függetlenül és törvényesen járjon el. A cikk felidézi, hogy a korábbi legfőbb ügyész, Polt Péter időszakában több olyan ügyben sem indult érdemi nyomozás, amelyekben felmerült a politikai szereplők vagy a kormányközeli vállalkozások felelőssége. A szerző példaként említi az aranykonvoj ügyét, valamint a Schadl–Völner-ügyet, rámutatva arra, hogy az ügyészség működésének átalakításához nem elegendő a vezetőváltás: a szervezet egészét átható gyakorlatokon is változtatni kell. A leendő legfőbb ügyész, Fejes Péter korábban azonnali, jelentős személyi és szervezeti intézkedéseket sürgetett.
A cikk szerint az ügyészség korábbi működésének egyik problémás eleme az volt, hogy a nyilvánosságra került, bűncselekmény gyanúját felvető ügyekben a parlamenti kérdéseket gyakran feljelentésként értékelték, majd továbbították a rendőrségnek. A szerző álláspontja szerint ez a gyakorlat lehetőséget adott a felelősség elhárítására, miközben az ügyészség a nyomozások irányát is befolyásolhatta. Példaként szerepel az Országos Vérellátó Szolgálat 18,2 milliárd forintos tesztbeszerzése, amelynél a feljelentést elutasították, valamint az orosz és kínai vakcinák engedélyezési dokumentumainak ügye. Utóbbi esetben a Transparency International Magyarország bírósági eljárással érte el, hogy hozzáférhessen az iratokhoz, ám az intézet a dokumentumok egyes részeit kitakarta. Az emiatt tett feljelentést a rendőrség, majd az ügyészség is elutasította.
Ügyészséghez fordulnak az aranyosvölgyi telekeladások miatt – az adásvételi szerződések érvénytelenségének megállapítását kezdeményezik a civilek
Különösen súlyos példaként mutatja be az írás a koronavírus-járvány idején végrehajtott lélegeztetőgép- és vakcinabeszerzéseket. A veszélyhelyzetben egyszerűsített közbeszerzési szabályok lehetővé tették, hogy az állam bizonyos esetekben versenyeztetés nélkül vásároljon, a szerző szerint pedig ez megteremtette a feltételeket a túlárazott beszerzésekhez.
A külügyminisztérium közvetítőcégeken keresztül szerzett be mintegy 17 ezer lélegeztetőgépet, miközben szakértők szerint a magyar egészségügyi rendszer egyszerre legfeljebb körülbelül kétezer beteg lélegeztetésére volt képes. A megvásárolt készülékek több mint harmadát egy szakvélemény kórházi használatra alkalmatlannak minősítette.
A kínai Sinopharm vakcinák beszerzésénél szintén közvetítőcéget alkalmaztak, amelynek végső tulajdonosai magántőkealapok mögött rejtőztek. A cikk szerzője szerint az ügyekben felmerülő gyanúk ellenére az ügyészség korábban nem tett érdemi lépéseket.
A lélegeztetőgép-beszerzések ügyében azonban új fejlemények történtek: Orbán Anita külügyminiszter augusztus végén feljelentést tett, miután a minisztérium átvilágítása során jelentős árkülönbségekre és mennyiségi túlbeszerzésre utaló adatokat találtak. A tárca tájékoztatása szerint hat vállalkozás esetében összesen 13,48 milliárd forintnyi különbséget mutattak ki a gyártói számlákon szereplő árak és a magyar viszonteladóknak kifizetett összegek között. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal nyomozása során 1,5 milliárd forintot foglaltak le vagy vettek zár alá, tizenegy embert gyanúsítottként hallgattak ki, két ember letartóztatását pedig elrendelték. A szerző szerint az ügy valódi tétje az, hogy a nyomozás eljut-e a politikai döntéshozók felelősségének vizsgálatáig is. Az ügyészség számára ez lehet a rendszerváltás valódi próbája: képes-e a korábbi gyakorlattal szakítva minden érintett felelősségét pártatlanul feltárni.
