A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont MACSKAPRÉDA Projektje arra kéri a lakosságot, hogy fényképekkel és pontos megfigyelésekkel segítsen feltérképezni, milyen vadon élő állatok kerülnek kapcsolatba a házimacskákkal.
Egy egér a küszöbön, egy gyík a macska szájában vagy egy sérült madár a kertben a gazdának kellemetlen meglepetés lehet, a kutatók számára azonban értékes információt jelenthet. A kijáró macskák vadászatának jelentős része ugyanis észrevétlen marad, a hazahozott zsákmány pedig csak töredéke lehet a ténylegesen elejtett állatoknak. Nemzetközi kutatások szerint egy vadászó házimacska évente akár nagyságrendileg kétszáz gerinces állatot is elejthet, miközben az Egyesült Államokban a szabadon mozgó macskák által elejtett madarak és emlősök számát már milliárdos nagyságrendben becsülték.
A MACSKAPRÉDA Projekt a közösségi tudomány módszerével gyűjt adatokat Magyarországon, a környező országokban, illetve tágabban a Kárpát-medencében. A kutatók emlősök, madarak, hüllők, kétéltűek és gerinctelenek megfigyeléseit is várják, hiszen egy-egy ritkábban látható vagy rejtett életmódú faj dokumentálása új információt adhat egy adott terület élővilágáról. A projekt az iNaturalist természetmegfigyelő platformon működik, és a kutatók szerint nem probléma az sem, ha valaki nem tudja megnevezni a lefotózott állatot: a közösség és a szakértők segíthetnek az azonosításban.
A részvételhez egy jó minőségű fénykép, a megfigyelés helye és ideje, valamint néhány mondat a történtekről már elegendő lehet. Érdemes leírni például, hogy a macska hazahozta-e a zsákmányt, a szájában vitte-e, vagy valaki közvetlenül látta a támadást, illetve hogy az állat élő, sérült vagy elpusztult volt. A kutatók ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a bejelentések számából önmagában nem lehet következtetni a macskák vadászati aktivitására, hiszen ahol több megfigyelő él, ott több adat is érkezhet.
A projektben való részvételhez nem szükséges újabb vadászatot előidézni: kizárólag már megtörtént esetek dokumentálását várják. A szakemberek azt kérik, hogy élő vagy sérült állatot senki ne tartson vissza a fényképezés kedvéért, és a dokumentálás ne késleltesse a szükséges segítségnyújtást. Sok, pontosan rögzített hétköznapi megfigyelés azonban hosszabb távon olyan mintázatokat tárhat fel, amelyek hagyományos terepi kutatással nehezebben lennének láthatók – így akár egyetlen, kertben készült macskás fotó is hozzájárulhat a hazai élővilág jobb megismeréséhez.
