Egy 10 hónapos kislány életét mentette meg Gellén Beáta gyermekfelügyelő a marcali Százszorszép Gyermekotthon Pipacs csoportjában. A gyermekotthonban kiskorú és utógondozói ellátott édesanyák élnek gyermekeikkel. Az április 13-i estén Hanna légzése leállt, a gyermekfelügyelő azonban azonnal cselekedett, és újraélesztette a kislányt.
Hanna koraszülöttként jött a világra, egészségi problémái miatt pedig különösen veszélyes helyzet alakult ki, amikor váratlanul nem vett levegőt. A gyors beavatkozásnak, Gellén Beáta lélekjelenlétének és szakmai tudásának köszönhetően a baba végül újra lélegezni kezdett.
Az éjszakai műszakra készülve a kolléganőmet hallgattam, hogy a gyermekotthon lakóival aznap mi történt, amikor egyszer csak kiabálva-visítva kirohant Hanna édesanyja, Brigitta, hogy nem lélegzik a kislány
– idézte vissza a történteket Gellén Beáta, a Marczaliban található Százszorszép Gyermekotthon gyermekfelügyelője az április 13-i nap estéjét.
A gyermekfelügyelő és kolléganője azonnal a szobába siettek, ahol súlyos állapotban találták a babát.
– A szobába siettünk, és azt láttuk, hogy a gyermek teljesen el van ernyedve, hamuszürke-lila-kékes a szája, és már nem vett levegőt. Kivettem Hannát az anyuka kezéből, lógott a a feje, keze és a lába, olyan volt, mint egy rongybaba. A fejét az ujjaimmal fogtam, hogy rá tudjak fújni az arcára, ám a fújásokra Hanna semmit nem reagált – folytatta a gyermekfelügyelő a történteket.
Gellén Beáta ezután a kiságyba vitte Hannát, és megkezdte az újraélesztést. Mint elmondta, a babáknál másként kell eljárni, mint a felnőtteknél, ezért finom mozdulatokkal, a tanultak szerint próbálta visszahozni a kislányt az életbe.
– Finoman fújtam az orrába és a szájába, közben a mutató- és a középső ujjammal finoman végeztem a kislányon a szívkompressziót mert a babáknál másképpen kell eljárni, mint a felnőtteknél – közölte Gellén Beáta.
A kislány 26 hetesen, mindössze 680 grammal született, ezért egészségi állapota miatt fokozott figyelmet igényelt. Miközben Gellén Beáta Hannáért küzdött, kolléganője, Kovácsné Bódán Terézia a mentőszolgálatot próbálta elérni. Ez azonban először nem sikerült, mert minden autó foglalt volt.
Hanna ekkor felsóhajtott, jó nagy levegőt vett, de utána ismét élettelen állapotba került. Ezért folytattam a lélegeztetést és stabil oldalfekvést alkalmaztam – mondta a gyermekfelügyelő, megjegyezve, hogy hiába folytatta az újraélesztést az iskolában tanultak alapján, az idő múlásával már ő is elkezdett egy kicsit aggódni
Néhány perccel később jelentkezett a segélyhívó diszpécsere, Gellén Beáta pedig az ő utasításait követve figyelte Hanna légzését, amíg a mentők megérkeztek.
– Ez hol jobb volt, hol rosszabb. Amikor kiértek végre a mentők, átvették Hannát, adtak neki oxigént, majd a kaposvári kórházba szállították, ahonnan másnap már ki is engedték. Megköszönték a mentőszolgálat munkatársai a segítségem.
A sikeres mentést a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság is megosztotta, az intézményben pedig hősként tekintenek Gellén Beátára. Ő azonban úgy érzi, nem tett mást, mint amit abban a helyzetben tennie kellett: ösztönösen cselekedett, és segített visszahozni az életbe Hanna babát.
A történet különösen megrendítő, mert Gellén Beáta ezekben a napokban maga is gyászolt: négy nappal korábban temette el édesapját. A gyászba azonban öröm is vegyült, hiszen egy kisgyermek életét sikerült megmentenie.
A háromgyermekes, kétunokás gyermekfelügyelő hat éve dolgozik az ellátórendszerben. Úgy tekint a történtekre, mint isteni gondviselésre: aznap ugyanis az esti, háromnegyed nyolcas váltás előtt negyedórával korábban érkezett a munkahelyére. Lélekjelenléte és az elsősegélynyújtásban szerzett tudása végül döntőnek bizonyult.
