Kutatórakétákat indított az alaszkai Poker Flat bázisról a NASA, hogy közelebbről is megvizsgálják a sarki fények működését - számolt be róla az Időkép. A mostani misszió középpontjában egy ritka jelenség, az úgynevezett fekete sarki fény állt.
A fekete aurora valójában nem külön fényjelenség, hanem a ragyogó sarki fényben megjelenő sötét foltok és ívek. Ezek ott alakulnak ki, ahol az elektronok nem a Föld felé áramlanak, hanem éppen ellenkező irányba, a világűr felé távoznak. Míg a hagyományos sarki fényt a légkörbe csapódó részecskék keltik, addig a sötét területeken az elektromos mezők elszívják a töltött részecskéket az ionoszférából, így a fénylés helyenként elhalványul vagy megszűnik.
Február 9-én a BADASS (Black and Diffuse Auroral Science Surveyor) nevű kutatórakéta mintegy 360 kilométeres magasságig emelkedett, és a felső légkör elektromos folyamatairól gyűjtött adatokat. Másnap a GNEISS-program keretében két további rakéta indult, amelyek körülbelül 319 kilométerig jutottak, hogy „3D-s pillanatképet” készítsenek az aurora alatt futó áramrendszerekről.
A kutatások nemcsak tudományos szempontból fontosak: a sarki fény jelensége szorosan kapcsolódik az űridőjáráshoz és a geomágneses viharokhoz, amelyek hatással lehetnek a műholdak működésére, a rádiókommunikációra, sőt akár a földi elektromos hálózatokra is.
