Maszkok, kolompok és közösségi emlékezet hat napon át Mohácson.
A mohácsi busójárás február 12. és 17. között idén is azt a különös, zajos és mégis mélyen emberi szertartást hozza el, amely egyszerre farsangi mulatság és ősi rítus. A bundába öltözött, fűzfából faragott álarcot viselő busók kolompokkal, kereplőkkel, tűzzel és nevetéssel járják be a várost, hogy jelképesen elűzzék a telet, és helyet csináljanak a tavasznak. A Duna-part, a főtér és a kis utcák ilyenkor nem pusztán helyszínek, hanem egy több száz éves történet élő díszletei, ahol a sokác hagyományok, a népi humor és a felszabadult közösségi élmény egyszerre vannak jelen.
A busójárás azért fontos nekünk, mert emlékeztet arra, hogy a hagyomány nem poros relikvia, hanem működő közösségi nyelv. Arról szól, hogy együtt nevetünk a félelmeinken, kifigurázzuk a rosszat, és közösen döntünk úgy: most már elég volt a sötétből és a hidegből. Egy olyan világban, ahol sokszor minden szétesni látszik, Mohácson évről évre bebizonyosodik, hogy a közösség ereje, az ünnep és a közös zajcsapás még mindig képes összetartani minket – és egy kicsit hangosabban, bátrabban átlökni az időt a tavasz felé.
