Péterhida határában kidőlt az a több száz éves tölgyfa, amelyet sokan nemcsak Somogy, hanem az egész ország egyik legszebb természeti emlékének tartottak. A Dráva menti fás legelő fölé magasodó, legendás „táncoló tölgy” utolsó mérések szerint 767 centiméteres törzskerülettel rendelkezett, koronája pedig szinte tökéletes kör alakban terült szét.
A fa különleges megjelenését enyhén csavarodó törzse és kecsesen ívelő ágai adták – egyszerre sugárzott erőt, harmóniát és eleganciát. Nem véletlen, hogy sokak szemében ez volt a legszebb magyar tölgy, amelynek valódi jelentőségét csak az érthette meg igazán, aki személyesen is látta.
A „táncoló tölgy” azonban nem csupán önmagában volt rendkívüli. Egy mára szinte eltűnt tájforma, a fás legelő egyik ikonikus képviselőjeként állt évszázadokon át Péterhidától délre, a Dráva mentén. Ezeken a területeken a középkortól kezdve folyt legeltetés: a tölgyesekben sertéseket makkoltattak, a tisztásokon szarvasmarhát és méneseket tartottak. Ennek a gazdálkodási formának köszönhetően alakulhattak ki azok a magányos, árnyékot adó faóriások, amelyek nem zárt erdőben, hanem nyílt térben fejlődtek.
A fás legelők különleges helyet foglalnak el a tájban és a természetvédelemben is. Nem sorolhatók sem a hagyományos gyepek, sem az összefüggő erdők közé, éppen ezért számos olyan növény- és állatfajnak adnak otthont, amelyek egyszerre kötődnek a nyílt területekhez és a fák jelenlétéhez. A péterhidai tölgy kidőlése így nemcsak egy ikonikus fa elvesztését jelenti, hanem egy különleges somogyi tájkép emblematikus darabjának eltűnését is.
