Hiánypótló, az biztos!
Ha volt valaha közéleti kérdés, amely valóban megosztja az országot, az nem az euró, nem az akkugyár, hanem a bejgli. A 21 Kutatóközpont decemberi felmérése szerint a magyar társadalom 27 százaléka diós, 24 százaléka mákos bejglit választ, míg a legtöbben – 37 százalék – bölcsen mindkettőt elfogadják, feltehetően egy szeletet bal kézzel, egyet jobb kézzel. A maradék 12 százalék pedig egyikre sem esküszik, ami vagy gasztronómiai nihilizmust, vagy mély családi traumát jelez. A karácsony tehát ismét bebizonyítja: vannak ügyek, amelyekben nincs értelme nemzeti egységet keresni, legfeljebb a süteményes tál alján.
Politikai bontásban a kép még árnyaltabb – és némileg mulatságosabb. A Fidesz-szavazók körében a „mindkettő” toronymagasan vezet, mintha csak a bejgli lenne a centrális erőtér, ahol dió és mák békésen megfér egymás mellett. A Tisza szimpatizánsai fegyelmezett döntetlennel oszlanak meg diós és mákos fronton, míg az egyéb pártok hívei inkább mindent kérnek, ami az asztalon van. A pártnélküliek viszont a legnagyobb arányban mondják azt, hogy „egyik sem”, ami talán az egyetlen valódi rendszerkritikus álláspont: elutasítani mindkét bejglit, miközben azért mégiscsak eszünk belőle.
