Hihetetlennek tűnik, de a hatalmas krokodilok, melyek egykor még a dinoszauruszokat is rettegésben tartották, egészen a 19. századig is létezhettek. A Deinosuchus, azaz a "szörnyűséges krokodil" titkát magyar kutatók, köztük Rabi Márton és nemzetközi csapata tárta fel, tanulmányukat pedig a rangos Communication Biology szaklapban publikálták.
A dinoszauruszok réme
A Deinosuchus az észak-amerikai kréta kori vizes élőhelyek csúcsragadozója volt, amely akár 7-12 méteresre is megnőhetett. Testméretét és erejét tekintve egyedülálló volt a korszakban, és nem csak halakat vagy kisebb állatokat, hanem dinoszauruszokat is zsákmányolhatott – ezt csontokon talált harapásnyomok is alátámasztják.
A túlélés titka: sótűrés és hatalmas méret
Rabi Márton kutatócsoportja szerint a Deinosuchus sikerének egyik kulcsa a sósvíztűrő képessége lehetett. Ez tette lehetővé, hogy a tengerek és part menti területek között akadálytalanul vándoroljon, így terjedhetett el Észak-Amerika hatalmas területein. A másik fontos tényező a mérete volt, amelyet a korszak különösen gazdag, produktív ökoszisztémái is elősegítettek.
Érdekesség, hogy bár a Deinosuchust korábban az aligátorok és kajmánok közeli rokonának tartották, új genetikai és morfológiai vizsgálatok alapján kiderült: valójában egy külön fejlődési ág képviselője volt, és egyetlen ma élő krokodilfajjal sem állt szoros rokonságban.
Óriáskrokodilok a közelmúltból?
A kutatók az evolúciós családfa elemzése során meglepő eredményre jutottak: az elmúlt 120 millió év során legalább tizenkét alkalommal alakultak ki egymástól függetlenül óriáskrokodilok. Ezek mindig produktív vizes élőhelyekhez kötődtek. A legmegdöbbentőbb azonban az, hogy a jelenlegi fajok közül néhány példánya, például a 7 métert is elérő krokodilok, még a 19. században is létezhettek.
Csak a túlvadászat és az élőhelyek drasztikus pusztulása miatt nem látunk már ilyen méretű egyedeket – magyarázza Rabi Márton.
Mi lett a Deinosuchus sorsa?
A kréta időszak végén a tengerszint jelentős csökkenése, és ezzel együtt a vizes élőhelyek eltűnése hozzájárult a Deinosuchus kipusztulásához. A faj utolsó ismert példányai mintegy 75 millió évvel ezelőtt tűntek el a Föld színéről – de rokonainak gigantikus leszármazottai, úgy tűnik, egészen a modern korig fennmaradhattak.
