Egy teljes évet töltött Kaposváron a mindössze 19 éves Renata Tamayo Navarro a kaposvári Rotary Club cserediák programjának hála. A mexikói fiatal Kaposfüreden egy családnál lakott, előbb a Katolikus gimnáziumában, majd a Táncsicsban folytatta az év során tanulmányait. Mielőtt azonban maga mögött hagyta volna városunkat megkértük, meséljen kicsit nekünk, milyen volt az elmúlt egy éve városkánkban.
Hogy kerültél Magyarországra, és épp Kaposvárra?
- Kicsit messzebbről kell, hogy ezt kezdjem, hogy teljes legyen a kép, még 2005-ben születtem Mexikó Cityben, innen csak 2021-ben költöztünk át Méridára, amely jelenleg is az otthonom. Itt valamivel jobb a közbiztonság, a tinédzserek számára kedvezőbbek a körülmények. Tudni kell, hogy kicsi korom óta sokat utaztunk a családommal, nagyon szerettük a kalandokat, és ez rám is átragadt. Tanulmányaim során kétszer már sikerült cserediákként 1-1 hónapot Kanadában és Amerikában töltenem de mindig is tudtam, hogy több időt is szeretnék külföldön tölteni, csak azt nem tudtam, miként lehetne erre lehetőségem.
- Aztán otthon találkoztam pár cserediákkal, akik meséltek nekem a Rotary Clubról, és Magyarországról is, itt jött képbe Kaposvár. Mindig is nagyon tetszett nekem Európa, mindig is a bakancslistámon szerepelt, hogy megismerhessem az itteni kultúrákat. Építészeti irányba folytattam tanulmányaimat, így mondanom sem kell, mennyire lenyűgöznek a kontinens több száz éves épületei!
Amikor pedig ránéztem Magyarországra, teljesen elámultam. Ugyan nagyon messze van az otthonomtól, de hihetetlen különleges épületegyütteseket láttam róla az interneten, így rögtön tudtam, hogy én ide akarok jönni!
Csak a távolság miatt aggódtál?
- Őszintén bevallom a magyar nyelvről sem olvastam jókat, ez miatt is aggódtam kicsit. Annyira nem vagyok jó nyelvérzékkel megáldott, és tudtam, hogy ez miatt a magyar nekem kifejezetten nehéz lesz de úgy voltam vele próbáljuk meg! Hát a legkönnyebb úgy megtanulni egy nyelvet ha oda utazol, ahol beszélik nem? Így hát jöttem.
A kaposvári Rotaryn keresztül?
- Igen, a Rotary hívott meg, velük kerültem kapcsolatba. Sokáig egyeztettünk a lehetőségekről, esélyekről, iskolákról, befogadó családokról, de végül minden összeállt. Nagyon kedvesek voltak velem, tényleg mindenről gondoskodtak!
Milyen volt az első benyomásod Kaposvárról?
- Emlékszem, először meglepődtem milyen kicsi Kaposvár de nem rossz értelemben!
Úgy éreztem magam, mintha csak egy film díszletébe csöppentem volna. Virágzó fák, cuki épületek, tornyok, terek, parkok, édes kis házak. Számomra lenyűgöző volt.
- Majd jött a következő “sokk” megmutatták a Katolikus iskolát, ahova tanulni járok majd, hát én el se hittem. Le voltam nyűgözve, hogy én minden nap ebbe az épületbe és ide a Kossuth térre járhatok!
Miért kerültél át a Táncsicsba végül?
- Bár jól éreztem magam a Katolikusban úgy tűnt, hogy a Táncsicsban valamivel több lehetőségem van, jobban ki tudok bontakozni. Külföldi diákoknak sokkal több programot szerveztek, volt spanyol és olasz órájuk is, amit nagyon szerettem. Több mindent akartam csinálni, mindenben részt venni, több embert megismerni. Szerencsére mindenki nagyon segítőkész volt, így tudtam váltani intézményt.
Hogy tetszett az év során a város, az ország?
- Nagyon szép Magyarország minden évszakban.
Kaposvár télen, mikor behavazódott számomra akár csak egy álom, a tavasz pedig azzal a sok virággal! Hihetetlen volt.
- Az emberek pedig, mindig nagyon kedvesek voltak velem, amint meghallották, hogy más nyelveken beszélek, akár a buszon is, rögtön odafordultak hozzám és érdeklődtek, honnan jöttem, hogy vagyok.
És sikerült kicsit elsajátítanod a nyelvet?
- Igen, a magyart immár megértem, de sajnos a beszéd még nem nagyon megy. Volt néhány magyar órám az év elején, és otthon is már csak magyarul beszélnek hozzám akiknél lakom, ez pedig azért sokat segített, így már szinte mindent megértek magam körül.
Hogy teltek a hétköznapjaid?
- Olyan voltam mint egy átlagos diák. Minden reggel felkeltem, busszal bejöttem a városba, irány az iskola, órák, tanulás, majd utána elmentünk az osztálytársakkal és barátokkal kávézni, inni valamit, majd a város különböző pontjain töltöttük a délutánokat.
Kaposfüreden laktam, így sokat jártunk a Desedára, sokat bicikliztünk, de nagyon szerettem a városi parkokat, a Városligetet is. Itt minden nagyon különbözik a hazámtól, de pont ezért választottam, számomra itt Kaposváron minden új dolog ilyen wow volt!
Ám most véget ért ez a kaland.
- Igen, június végén utazok majd haza, így az elmúlt hetekben különösen sokat voltam a barátaimmal, és a befogadó családommal. Budapesten is jártam, találkoztam a többi cserediákkal és próbáltam a lehető legjobban kiélvezni az utolsó napokat itt Kaposváron is, hiszen már úgy érzem, hogy ez a város a második otthonom!
Miként folytatod a tanulmányaidat?
- Ahogy terveztem is, ezt követően Mexikóban járok majd egyetemre, méghozzá építészetet fogok majd tanulni. Nincs sok idő a pihenésre, augusztus elsején már indul is a tanítás. A következő években viszont mindenképp szeretnék visszatérni Európába, talán Spanyolországba, de Magyarországra is bármikor szívesen visszajövök, mert tényleg nagyon megszerettem.
Hogy viselted, hogy távol voltak a szüleid?
- Immár egy teljes éve nem voltam otthon, így hazudnék, ha azt mondanám nem hiányzik elképesztően a családon. Sokat beszéltünk természetesen minden nap, de végre nagyon jó lesz őket látni, és megölelni. Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy párszor kaptam tőlük, mert kicsit elhanyagoltam őket, de annyi új barátom, ismerősöm lett, hogy mindig volt valami program!
Egyébként látták, tudták ezt jól, hogy milyen remek helyeken járok, mert mindig mindenről beszámoltam nekik, folyamatosan meséltem az új élményeimet, aminek ők is nagyon örültek.
Visszatérsz még Kaposvárra?
- Biztosan jönni fogok még, hiszen rengeteg barátom lett itt Kaposváron, és mindenképp meg akarom majd őket látogatni! Nagyon fognak nekem hiányozni, ahogy az itteni családom is és a napi rutinjaim. Hogy reggelente felkelek itt Kaposfüreden, buszra szállok, iskolába megyek, találkozom a barátaimmal, együtt lógok az itteni családommal.
Mindez nagyon megnyugtató és pihentető volt számomra, nagyon könnyű és jó itt élni, minden percét élveztem. Emiatt kicsit félek is most hazamenni, aggódok, hogy nagyon fog nekem hiányozni az itt töltött idő és az emberek.
- De mielőtt elmegyek azt el szeretném mondani, hogy nagyon hálás vagyok a lehetőségért, amit a kaposvári Rotary Clubtól kaptam! Ez egy szuper kezdeményezés, remek program, és nekem tényleg rengeteget segítettek. Mindig figyeltek rám, érdeklődtek hogy vagyok, mit csinálok, és ahogy láttam, nagyon aktívak voltak a cserediákokkal. Szerintem ez a Rotarynál egy remek lehetőség mindenki számára, hogy felfedezze a világot, más tájakat, más országokat, hogy megtalálhasd akár a második otthonodat is, és számtalan új élménnyel gazdagodj, amit kár lenne kihagynod!
Köszönöm szépen nekik, hogy nekem ez megadatott!
