Zacher Gábor szerint a Varga Barnabáséhoz hasonló esetekben az orvosnak akkor is be kell rohannia a játékoshoz a pályára, ha a bíró nem állítja meg a játékot, mert a sportoló életénél semmi sem lehet fontosabb. A mentőorvos beszélt arról is, miért került elő vasárnap este a defibrillátor.
Zacher Gábort sokan toxikológusként ismerik, de mentősként futballmérkőzéseken is dolgozik. A futballbarátok emlékezhetnek arra a meccsre, amikor a tévéközvetítésben is felbukkant, egy rosszul sikerült Dzsudzsák Balázs-gólörömnél akadt munkája: a DVSC játékosa csuklóját törte a Ferencváros elleni gólja után. Az rtl.hu megkérdezte, hogyan értékeli a vasárnap esti skót–magyaron az ápolás lebonyolításását Varga Barnabás horrorisztikus sérülése után.
"Ültem a tévé előtt, és azt mondtam, hogy ilyen csak a mesében van” – mondta az rtl.hu-nak Zacher Gábor. Van egy német egészségügyi ellátórendszer, amiről azt mondják, hogy a világon az egyik legjobb. Ráadásul az akut, a sürgősségi ellátásuk is fantasztikus. És akkor ilyen hibát követnek el?
– tette fel a kérdést, utalva arra, hogy zavarba ejtően lassan érkezett az orvosi segítség Varga Barnabáshoz. Olyannyira, hogy végül Szoboszlai Dominik rángtatta be a hordágyat a pályára.
„Ugye vannak szabályok, hogy a kispadnál lévő pitdoktor, a hordágycsapat – mi így hívjuk őket – hogyan és mikor mozoghat. Összefut két játékos, megrúgják egymást, feltételezzünk mondjuk egy bokatörést. Ez nem egy életveszélyes állapot. Ilyenkor bemegy a csapatorvos, a gyúró, megnézik, és utána jeleznek nekünk: a két karjukat keresztbe teszik a fejük fölött, és akkor mi megyünk. Mert ilyenkor miről van szó? A játékost rá kell tenni a lapáthordágyra, ki kell hozni, elvinni az ambulanciára, és utána mehet tovább a mérkőzés” – magyarázta a mentőorvos.
Abban az esetben viszont, ami Barnabással történt, vagy ha gondolunk Eriksen esetére a legutóbbi Eb-ről, amikor összeesik valaki, akkor
függetlenül attól, hogy a játékvezető megállítja-e a játékot, a pitdoktornak kutya kötelessége elindulnia. Mert itt a focista életéről van szó.
És lehet, hogy ilyenkor negyven métert is kell rohanni, hogy odaérjünk a játékoshoz. Ezzel párhuzamosan elindul a hordágycsapat, visznek magukkal szinte mindent, amit mi egy lakásra felvinnénk a rohamkocsiból. És ilyenkor nem számít, hogy éppen zajlik a játék. Ott vagyunk a beteg mellett, elkezdjük a munkát. Ilyenkor mi orvosok vagyunk, és tökmindegy, hogy ez épp egy stadion, százezer nézővel.”
A mecc után Szoboszlai Dominik is beszélt arról, hogy nem érti, hogyan működik a protokoll, és miért nem indultak meg a mentők. "Igen, protokollok vannak, és esetünkben az azt diktálta volna, hogy egyből el kellett volna indulni, ahogy a pitdoktor látja, hogy az összefejelés után a játékos magatehetetlenül fekszik.
Úgy gondolom, hogy óriásit hibázott a beindulással az orvosi személyzet – jelentette ki Zacher Gábor.
Hajdú B. István a közvetítésben említette azt is, hogy előkerült a defibrillátor is, ennek a szónak a kimondása pedig sokakból rettenetet vált ki, hiszen a hirtelen szívleállással kötik össze. „Ilyenkor amit bevisznek, az nem egy egyszerű félautomata defibrillátor, ami az utcán, bevásárlóközpontban van” – mondta erre Zacher Gábor. „Ez sokkal összetettebb eszköz, rengeteg paramétert tud rögzíteni, például a véroxigén tartalmát. Ha föltesszük a kis tappancsokat, rögzíteni tudja az EKG-t, vérnyomást tud mérni. Ilyenkor legalább húszkilós hátizsák, tizenöt kilós defibrillátor és a legalább tizenöt kilós orvosi táska van velünk. És a hordozható hordágy, a nyakrögzítő.
A felszerelésünk mindent egybevetve nagyjából hetven-nyolcvan kiló. És így kell futva megtennünk a távolságot. Aki ezt nem bírja, ne csinálja!