A tanulmányban a megoldást a Nílus egy rég eltűnt ágával hozzák összefüggésbe.
A több, mint 4000 éves egyiptomi piramisok építésének rejtélyére már számtalan elmélet bukkant fel és tanulmány látott napvilágot. Találkoztunk már olyan emlélettel, amely szerint felvizezett homokon szánokkal, farudakon görgetve, vagy éppen isteni segítséggel, misztikus képességekkel felvértezett munkások építhették. A Nílus folyó szerepe több kutatás és elmélet alapja volt, azonban a folyó jelenlegi vízi útjai túl messze helyezkednek el a piramisoktól, így erre a kérdésre eddig nem találtak megnyugtató választ. Ám egy most megjelent tanulmány állította újra a Nílus folyót fókuszba, ezúttal az Észak-Karolinai Egyetem wilmingtoni kutatócsoport vizsgálta a témát mélyrehatóbban.
Eszerint az elmélet szerint- amely eddig talán a legközelebb áll a realitáshoz-létezik a Nílus folyónak egy eltűnt, azóta a sivatag és szántóföldek alatt húzódó ága, amely több ezer éve még létezett, és ezen a vízi úton történhetett 31 piramis, köztük a világhírű gízai komplexum építéséhez használt óriási kőtömbök szállítása. A prekoncepció szerint a Nílus ezen ága éppen a piramisok lábánál futott.
Ezt az elméletet- amit egyébként a régészek is többször felvetették- ,mostanáig nem sikerült bizonyítani, mivel:
Senki sem volt biztos ennek a mega vízi útnak a helyéről, alakjáról, méretéről vagy közelségéről a piramisok tényleges helyszínéhez. - mondta a tanulmány egyik szerzője, Eman Ghoneim professzor.
A feltételezett folyóág feltérképezése érdekében a kutatócsoport hosszasan munkálkodott, kontinenseken átívelő vizsgálatokat végeztek: radaros műholdfelvételeket, történelmi térképeket, geofizikai felméréseket és üledékfúrást is végeztek. Elméletük szerint az egykoron létező folyóágat évezredekkel ezelőtt egy nagy szárazság és homokviharok temethette be.
A kutatócsapat a radartechnológia segítségével képes volt „behatolni a homokfelszínbe, és képeket készíteni a rejtett vonásokról” – erről a Communications Earth and Environment című folyóiratban megjelent tanulmányban értekeztek.
A tanulmány egyik szerzője Dr. Suzanne Onstine a BBC-nek nyilatkozott, hogy a folyóág lokalizálása és a megszerzett adatok birtokában azt mutatják, hogy
volt egy vízi útvonal, amelyet a nehezebb tömbök, felszerelések, emberek, és minden egyéb szállítására lehetett használni.
A folyóágat Ahramat-ágnak neveztek el, az „ahramat” arabul piramisokat jelent - körülbelül 64 kilométer hosszú és 200-700 méter széles volt.
A tanulmány tehát azt bizonyítja, hogy az ókori egyiptomiak az emberi erő helyett a Nílus-folyó azóta eltűnt ágának energiáját használhatták a nehéz kőtömbök szállítására.
