A karácsonyi ünnepkör gyökerei az antikvitásba, és a pogány korokra nyúlnak vissza. Ezek az ünnepek viszont nem az elcsendesülésről szóltak.
Emberáldozatok, erőszak, féktelen ivás és mulatozás - nem éppen ezek a gondolatok jutnak eszünkbe elsőként, amikor az elcsendesedésről és a szeretetről szóló adventi-karácsonyi időszakról beszélünk, pedig egykor így ünnepeltek Európában december 24-én.
Féktelen mulatozás Rómában
Az ókori rómaiaknak mindjárt két ünnepük is volt decemberben: a Szaturnália, illetve Mithrász születésnapja – írja a 24.hu.
A téli napforduló megünneplése a római korban tovább tartott és változatosabb volt, mint a mi karácsonyi ünnepeink:
A szaturnália hagyományosan december 17-én kezdődött és 24-én ért véget.
Ez az időszak az önfeledt dorbézolásról szólt: minden munka és üzletelés szünetelt, az iskolákat bezárták, büntetéseket végrehajtani, valamint hadat üzenni is tilos volt.
Ezekben a napokban néhány törvényen is enyhítettek, például engedélyezték az egyébként tiltott szerencsejátékokat.
Szaturnália idején a társadalmi különbségek is megszűntek: a rabszolgák együtt mulattak uraikkal, az asztalnál is egymás mellett foglaltak helyet, és a viseletük sem különbözött.
A nép szórakoztatásáért a császár felelt, aki cirkuszi versenyeket, gladiátorjátékokat, felvonulásokat és hatalmas nyilvános lakomákat szervezett.
Ezeket nagymértékű ivászat jellemezte, és a lakmározás során a szaturnália királyát is megválasztották, aki ettől kezdve bármilyen parancsot kioszthatott, amelyet a résztvevőknek végre kellett hajtaniuk.
Az ünnepnek voltak olyan elemei is, amelyek hasonlítanak a karácsonyi szokásokra, például
szaturnália alkalmával is örökzöld növényekkel díszítették ki az otthonokat, az utolsó, Sigillariának is nevezett napján pedig ajándékozásra került sor.
A rómaiak viszont elsősorban nem családtagjaikat lepték meg, hanem a barátaikat, a munkatársaikat, mivel céljuk a családon kívüli kapcsolatok megerősítése volt.
De a szaturnália nem csupán a mókáról és a kacagásról szólt: Emberáldozatok mutattak be, gyakori volt az erőszak, illetve más szexuális visszaélések.
Ezután, december 25-én következett Mithrász születésnapja, amelyet szintén durva észeges bulik jellemeztek.
Mithrász az ősi indoiráni mitológiában a nap istene volt, később pedig a perzsa és a római birodalmakban is népszerűvé vált az alakja.
Az istenséget azért imádták az emberek, mert a legendák szerint mindenki neki köszönhette az életét, hiszen ő végzett azzal a kozmikus bikával, amelynek kifolyt vére megteremtette a világot. A két ünnepet tulajdonképpen egyben tartották meg, mivel azok szorosan egymás után következtek.
Rejtélyes pogány ünnep
Ez az év végi időszak a germán és más pogány népek számára is nagy jelentőséggel bírt, ugyanis ekkor rendezték meg a téli napfordulót ünneplő fesztivált, a jult.
A Britannica enciklopédiája szerint a jul december 21-én kezdődött, és több napig, akár egészen január 1-jéig eltarthatott.
Ez a Skandináviából származó tradíció a legősibb ismert téli napfordulós ünnep, az északi népek feltehetőleg évezredekkel ezelőtt kezdték tartani, később pedig a kelták is átvették.
A régi korok népei ilyenkor valószínűleg azért rendeztek fesztiválokat, mert örültek neki, hogy a téli napfordulót követően végre ismét egyre hosszabbak lesznek a nappalok, és rövidebbek az éjszakák.
A legtöbb történész egyetért abban, hogy itt is fontos szerepet kapott az áldozatok bemutatása az istenek, a halottak vagy más mitológiai lények, például tündék számára.
Az is valószínű, hogy ekkor rengeteg háziállatot vágtak le, mivel Észak-Európa kíméletlen telei miatt nem jutott elég élelem a számukra.
Éppen ezért temérdek hús állt a rendelkezésükre ahhoz, hogy hatalmas lakomákat csapjanak.
Szintén szokás lehetett felgyújtani egy hatalmas farönköt, amely aztán az ünnepség egész ideje alatt, vagyis akár 12 napon át égett. Egyes vélekedések úgy tartják, innen eredhet a fatörzstorta hagyománya is
- amely sok európai országban jellegzetes karácsonyi édességnek számít.
Ezekből az ősi időkből maradhatott fenn az a svéd szokás is, hogy szalmából gigantikus kecskeszobrokat építenek a városok terein karácsony idején - amely hagyomány a mai napig él, és amit, már a szalmakecskét rendszeresen felgyújtanak.
A pogány északiak ezeket a gigászi építményeket Thor isten tiszteletére emelhették, aki a legendák szerint egy kecskék húzta harci szekéren utazott.
