Talán sokan találkoztatok már a kaposvári Ady Endre utcában az idős bácsival, aki egymagában, csendesen guggol a zárbolt mellett. Egy szót sem szól, előtte aprópénz, ha adnak neki megköszöni. Polgár Istvánnak hívják, 69 éves, hajdan marósként dolgozott. Volt szép családi háza, nyugdíja. Most a gyöngyöspusztai szociális otthon lakója, koldulni jár Kaposvárra.
Sárváron éltem, ott dolgoztam marósként a vagongyárban. Miután rokkantosítottak és elváltam, egyedül laktam a kétszintes családi házat, mindenem megvolt - kezdte nekünk történetét István.
Albérletbe adta ki háza felső szintjét egy tollazással, vasazással foglalkozó családnak. Miután nem szeretett egyedül lenni és „baráti” kapcsolatba került velük, felmerült az eltartás kérdése.
Azt mondták ők eltartanak életem végéig a ház fejében, így 2008-ban eltartási szerződést kötöttem velük. Ezután gyorsan megváltozott minden. Bár ez nem volt benne a szerződésben, ők vették fel a nyugdíjamat, de azt mondták nem elég a cigarettára meg ételre amit adtak, ezért még dolgoznom is kellett nekik - boltba járni, kisgyerekre vigyázni, vasazni, rakodni - 60 egynéhány évesen... TV-t ezután 11 évig nem láttam, ágyam nem volt, paplanon aludtam – meséli.
Mikor már elegendő ételhez, se máshoz sem nagyon jutott, István Sárváron, Kaposváron koldult, míg végül annyira leromlott fizikailag és szellemileg is, hogy a kaposvári kórház pszichiátriai osztályára került.
Ott íratták alá velem az ügyvéddel íratott papírt, hogy megszüntetik az eltartást, az ő tulajdonukba kerül a ház és hogy semmi tartozásuk nincs felém. Mikor kikerültem, az utcán megtaláltak, próbáltak rávenni hogy menjek vissza - a nyugdíjam miatt -, de nem mentem.
István, miután ráeszmélt hogy elvesztette a házát, a rendőrséhez fordult, de hiába:
- A rendőrség azt mondta, hogy nem tudnak mit csinálni, mert nincs bizonyíték, egyébként is ilyen ügy Magyarországon körülbelül 10 ezer van. Még csak nem is jegyzőkönyvezték az esetet. Csalódtam az igazságszolgáltatásban, nem tudtam mit csinálni.
Az utcáról először Töröcskére, majd a Magas Cédrus Szociális Otthonba került Gyöngyöspusztára, ott él 2 éve.
120 ezer forint nyugdíjam van, ebből nagyjából a fele a szociális otthonnak megy, a másik fele bankhitelre, miután a család az én nevemre vásárolt a házba mosógépet, gáztűzhelyt, ki tudja még mit…
István ezért hetente három alkalommal - hétfőn, szerdán, pénteken - Kaposvárra buszozik, hogy itt „egészítse” ki a nem létező apanázst.
- Nem akarok koldulni, csak kiteszem magam elé ezt a kartont, nem szólok egy szót sem, aki szeretne, segít. Nincsenek nagy igényeim, kávéra, egy kis plusz ételre, némi cigarettára gyűjtök - sajnos megmaradt ez a káros szenvedélyem.
Mint mondja, itt az Ady Endre utcában sokan ismerik már és segítenek.
Vannak jó emberek is... Ha elmegyek wc-re, inni egy pohár vizet, vagy sétálni kicsit, itthagyhatom az aprót is, nem viszik el. Sokan kérdezik miért nem ülök le. A lábaim szerencsére még jók, már megszoktam a guggolást is. A szobatársaimnak is be szoktam vásárolni itt a városban alkalomadtán, megbíznak bennem. Hát így vagyunk.
- Sajnos még azt a kis pénzt sem igen látom, amit alkalomadtán az államtól kapnék, pedig most jól jönne. A 13. havi nyugdíjból nem láttam semmit, tavaly novemberben kapott a többi nyugdíjas 80 ezret, abból kaptam 30 ezret, azt mondták, még kapok majd belőle, de semmi nem lett ebből se. Ezen kívül is lenne még restanciája a gondozómnak irányomba úgy gondolom, de nem tudok kihez fordulni, a rendőrség is a gondnokhoz irányít, hogy beszéljem meg vele. Őt viszont nagyon ritkán tudom elérni, nem tudom mi tévő legyek.
István egy ideje a szülei sírját szeretné meglátogatni Sárváron, de ez is problémát jelent neki.
A koszorú már megvan fél éve (még szerencse hogy mű, különben elszáradt volna) és a mécsesek is, de nem tudom elvinni. Nem a buszjegy a probléma, de meglátogatnám az unokabátyámat is - akit nagyon szeretek - csak nem szeretnék odaállítani üres kézzel ilyen hosszú idő után, ehhez kéne néhány ezer forint.
Ha szeretnétek neki segíteni, pénzzel, kávéval, étellel, esetleg cigarettával megtehetitek. Hétfőn, szerdán és pénteken 10 órától 16 óráig megtaláljátok az Ady Endre utcai zárboltnál. Ha esetleg jogi segítségnyújtással tudna valaki szolgálni, azt is szívesen venné.
