A 99 éves korában elhúnyt Catarina Orduña Pérez sírját most egy hatalmas pénisz és 270 kilogramm súlyú herék borítják.
Családja a múlt hétvégén egy mexikói temetőben avatta fel az elkészült emlékművet – egy 5 és fél láb magas péniszt, 600 font súlyú ( 270 kilogramm) golyók társaságában. Ezt állítottak egy mexikói temetőben, szeretetének és életörömének elismeréseként egy nagymamának.
Mindig is nagyon avantgárd volt, nagyon haladó gondolkodású. Meg akarta törni minden mexikói paradigmáját, ahol a dolgok rejtve maradnak, a zárt elmék előtt – mondta unokája, Álvaro Mota Limón a VICE World Newsnak adott interjújában.
Doña Cata, ahogyan, Misantla kisvárosában szeretettel ismerték, különös affinitást mutatott a péniszekhez, és ahhoz, amit úgy vélt, hogy azok képviselik.
Mindig azt mondta, mexikói értelemben, hogy vergák vagyunk – mondta Mota Limón.
Kevés olyan szó van a mexikói szlengben, mint a „verga”, attól függően, hogy hogyan fogalmazzák meg, a „verga” lehet brutális sértés, vagy lehet bók. Hát igen, mi magyarok ezt ismerjük: nem mindegy, hogy fasz vagy, vagy fasza vagy. Doña Cata pedig gyakran használta ezt a szófordulatot. A nagymama szegénységben nőtt fel, gyermekkorában nem járt iskolába, de kemény munkája és elszántsága révén Misantla város befolyásos tagja lett. A politikusok gyakran meglátogatták, kérték a véleményét, tudva, hogy milyen befolyást gyakorol a környéken. Doña Cata azt az üzenetet oltotta gyermekeinek, unokáinak és dédunokáinak, hogy ők mind vergák, és bármit elérhetnek, amit akarnak, különösen a nők, egy machismóval átitatott országban. Így is lett: a család számos tagja szép pályát futott, volt, aki doktori fokozatot szerzett, Mota Limón maga pedig két mesterdiplomát tett le az asztalra, sőt egy ideig a város polgármestere is volt.
Bár az alkotó azt mondta, hogy ez a projekt a legfurcsább, amit valaha épített, nem igazán lepődött meg Doña Cata-t ismerve, hiszen ő volt az, aki tabukat döntött meg. A sírról készült fotók gyorsan elterjedtek a közösségi médiában, miután július 23-án leleplezték. És persze van aki, nevet, van aki elítéli, de a történet fényében most mát tudjuk, hogy mind vergák vagyunk, így vagy úgy.
Nem?
