Te is gondolkodtál már azon, hogy ez egyáltalán hogy lehetséges? Ha igen, ha nem, most felfedjük a boák titkát.
Persze, nem nehéz kitalálni, hogy a titok a légzésben rejlik. A legismertebb és legelterjedtebb óriáskígyófajt biztosan nem kell bemutatnunk senkinek, van akinek rémálmaiból lehet ismerős és persze van olyan is, aki háziállatként tartja. Vadász módszere is jól ismert: rátekeredik áldozatára és percek alatt megfojtja, majd lenyeli – jó nagy, majom méretű állatokat is simán, gond nélkül. Érdekes belegondolni, hogyan lehetséges az, hogy miközben puszta testével folytja meg áldozatát, ő maga mégsem fullad meg.
A kígyóknak nincs rekeszizmuk, a légzésüket kizárólag a bordák mozgásával irányítják, ezért is különös, hogy az áldozat megfojtása és lenyelése közben ők még tudnak lélegezni.
Egy amerikai kutatócsoport meg is vizsgálta a kérdést, kiderült, hogy a bordáik különböző részeit használják a légzéshez szükség esetén. A tüdejük hátsó része fújtatóként működik ilyenkor, ha a bordák összeszorítása miatt nem tud a teljes tüdő kitágulni.
A kutatók miniatűr jelző fémekkel megjelölték a kígyó egyes bordáit, majd röntgennel követték, miként mozognak azok, a vérnyomásmérő mandzsettával azt a hatást érték el, amikor a kígyó fojtogatás vagy nyelés közben nem tudja használni a teljes bordázatát a légzésre. A vizsgált kígyók vagy nem foglalkoztak a kísérlettel, vagy sziszegtek a kutatókra – ám ez utóbbi eset különösen jól jött, mivel sziszegés közben a kígyó befelé szívja a levegőt.
A vizsgálatokból kiderült, hogy a boa képes a bordái különböző szakaszait külön-külön mozgatni, amikor a kígyót a harmadánál szorította meg a vérnyomásmérő mandzsetta, akkor az ennél kissé hátrébb lévő bordákat használta a légzéshez. Amikor hátrébb szorították meg a kígyót, az az elöl lévő bordáival lélegzett.
Na így oldják ezt meg.
