Jóval a kereszténység megjelenése előtt az egész évben zölden maradt növények és fák télen különleges jelentéssel bírtak az emberek számára. Ahogyan ma az emberek fenyővel díszítik otthonaikat az ünnepek idején, az ősi népek örökzöld ágakat akasztottak ajtóik és ablakaikra. Sok országban úgy tartották, hogy az örökzöldek távol tartják a boszorkányokat, a szellemeket és a betegségeket.
Az északi féltekén az év legrövidebb nappala és leghosszabb éjszakája december 21-re vagy 22-re esik, ez a téli napforduló. Az ókorban úgy hitték, hogy a Nap valójában egy isten, aki minden évben beteg és gyenge lesz, amikor eljön a tél. Emiatt a napfordulót is külön ünnepelték, hiszen számukra ez az jelentette, a Nap végre meggyógyul. Az örökzöld ágak a zöld növényekre emlékeztették őket, amelyek újra növekednek, amikor a napisten erős lesz, és visszatér a nyár.
Vissza a múltba – Ilyen volt a karácsony a 20. században
Az ókori egyiptomiak egy Ra nevű istent imádtak, akinek sólyom volt a feje, és a napot tűző korongként viselte a koronájában.
A napfordulókor, amikor Ra kezdett felépülni betegségéből, az egyiptomiak zöld pálmafűvel töltötték meg otthonaikat, ami számukra az élet győzelmét a halál felett jelképezte.
A korai rómaiak a napfordulót a Saturnalia nevű lakomával ünnepelték a mezőgazdaság istene tiszteletére. A rómaiak tudták, hogy a napforduló azt jelenti, hogy hamarosan a farmok és a gyümölcsösök zöldellnek fognak és termékenyek lesznek. Ennek alkalmából örökzöld ágakkal díszítették otthonaikat és templomaikat. Észak-Európában a druidák, az ókori kelták papjai szintén örökzöld ágakkal díszítették templomaikat az örök élet szimbólumaként. A vad vikingek Skandináviában pedig úgy gondolták, hogy az örökzöldek a napisten, Balder különleges növényei.
A ma ismert karácsonyfa azonban Németország nevéhez fűződik, ugyanis hagyománya a 16. században indult, amikor az áhítatos keresztények feldíszített fákat vittek otthonaikba. A téli dekorációból a karácsony szimbólumává való ugrás a bibliai és betlehemes játékokban feldíszített fáknak köszönhető. A színdarabok egyre zajosabbak lettek, és sokat betiltottak a 16. században, ami oda vezetett, hogy az emberek inkább otthonukat kezdték díszíteni, ebből pedig nem maradhatott ki a karácsonyfa sem.
A hagyomány innen nőtt ki, és idővel a templomok is elkezdtek feldíszített karácsonyfákat állítani.
