A csendes-óceáni szemétsziget 46%-át halászhálók teszik ki, évente 300 ezer bálnát és delfinfélét ölnek meg a halászok, óránként 11-30 ezer cápát, egyes területeken számos delfin is hasonló sorsra jut járulékos veszteségként, hiszen megenné előlünk a halat, de ott van még a mellékfogás és a szennyezés problémája is.
Megrázó képsorok és döbbenetes adatok, így világít rá a dokumentumfilm arra, hogy milyen problémákat okoz az ember a víz alatti világban.
Március 24-én került ki a Netflixre Ali Tabrizi dokumentumfilmje, a Seaspiracy, magyarul a fenntartható halászat valódi arca című alkotás. A film egy kevésbé ismert problémát göngyölít fel, még akkor is, ha egyáltalán nem mondható pártatlannak és a növényi alapú étkezést népszerűsíti, olyan globális problémákat helyez reflektorfénybe, melyek közvetlenül vagy közvetve, de mindannyiunkra hatással vannak.
A film egyébként amellett, hogy informál rendkívül izgalmas is, hiszen sokan nem gondolunk bele, hogy valójában milyen árat fizetünk azért a cápauszonylevesért. Annak ellenére, hogy sok kritikát is kapott, a film egy olyan súlyos problémára hívja fel a figyelmünket, amiről szinte alig hallani, szemben a műanyag szívószál kérdésével.
@magaliciousdef and I’m not saying “don’t eat fish” b/c people have eaten fish for century’s sustainable. The problem is industry’s! #seaspiracy
♬ original sound - Magsssss
Összességében nem véletlen, hogy ekkora port kavart a Seaspiracy, mindenképp érdemes megnézni, egy izgalmas és rendkívül elgondolkodtató dokumentumfilm, ami szó szerint a képünkbe nyomja a csúf valóságot, bemutatja a kereskedelmi hálózat okozta pusztítást és azt, hogy az óceánok tényleg hatalmas fenyegetésnek vannak kitéve.
Te láttad már?
