Egyes állatok képesek minden elvárást felülmúlni, így hallhattunk már különösen értelmes, kártyákkal kommunikáló gorilláról, csimpánzról ami megtanult rajzolni és festeni, vagy éppen kitűnően tájékozódó életmentő kutyáról. Most egy kísérletnek köszönhetően a tintahalak is bizonyították rátermettségüket.
Sok videót láthattunk már, amelyben a Stanfordi Pillecukor kísérletet mutatják be: eredetileg gyerekekkel végeztették el a tesztet, ami azt vizsgálta, hogy mennyire tudják gyakorolni az önkontrollt. A kísérlet lényege, hogy a gyereket egy szobában hagyjuk egy pillecukorral együtt, és ha kibírja 15 percig, hogy ne egye meg, akkor kap az édességből egy másikat is.
Ugyanezt a kísérletet számtalanszor elvégezték már varjakkal és kutyákkal is:
Az új kísérletben a Cambridge-i Egyetem hat tintahalat helyezett egy speciális tartályba, amelyben két zárt, de átlátszó falú kis kabin is volt. Ezekbe nyers királyrákot és a tintahalak kedvencét, élő garnélarákot tettek. Az már korábban kiderült, hogy nem eszik meg reggelire a rákhúst, ha tudják, hogy vacsorára garnélát kapnak, akkor azonban még nem tudták a kutatók, hogy ez összefüggésben van-e az önkontrollal. Az ajtókra szimbólumok is kerültek, amelyek felismerésére már megtanították a tengeri élőlényeket, eszerint a kör nyitja az ajtót, míg a háromszög 10 és 130 másodperc közötti időn belül nyílik, a négyzet pedig zárt ajtót jelent.
A nem túl kedvelt, nyers királyrákot a nyitott ajtó mögé tették a kutatók, a garnélához viszont csak később férhettek hozzá a tintahalak. Ha a királyrák mellett döntöttek, a garnéla eltűnt, és a lezárt ajtó mögött maradtak elérhetetlenül. Amikor a tintahalak erre rájöttek, inkább vártak kedvenc eleségükre.
A tintahalak képesek voltak várni a jutalomra, akár 50-130 másodperces csúszást is toleráltak. Ez alapján a sokkal nagyobb agyú gerincesekkel, valamint a varjakkal és papagájokkal kerültek egy csoportba
- nyilatkozta a kutatást vezető Alexandra Schell.
Hogy mi az oka, vagy mivel függ össze az állatok önkontrollra való képessége, egyelőre nem lehet tudni, ugyanis ez az emlősöknél az eszközhasználathoz kapcsolódik.
A kutatók szerint a tintahalaknál ez a rejtőzködő természetükkel magyarázható, hiszen a többi ragadozóval szemben így védekeznek, miközben ők maguk is az ételre várnak.
