A rovarok mindenhol ott vannak, és akár otthon, akár kirándulás közben csípnek meg minket, a legtöbb esetben már csak a kellemetlen, viszkető, vagy fájó érzést vesszük észre, és a nyomokat a bőrünkön, de a tettes ilyenkor már messze jár. Nyáron, egy kiránduláson nagyobb eséllyel futunk bele csípésbe mint máskor, íme a leggyakoribb csípésfajták, hogy meghatározhassátok milyen rovar volt a tettes, és hogy megfelelőképp léphessetek fel az irritáció ellen.
1. Pókcsípés
A legtöbb pókcsípés nem veszélyes, és csak egy kisebb, vörös duzzanatot hagy maga után a bőr felületén. Vannak azonban halálos mérgű pókok is, ám hazánkban ez egyáltalán nem jellemző, csak abban az esetben történhet emberi életet veszélyeztető pókcsípés, ha egy terráriumban tartott halálos mérgű pók elszabadul.
Hazánk legnagyobb pókfajtája a Koronás keresztespók, melynek nem halálos a mérge. Csípése legfeljebb annyira veszélyes, mint egy méhszúrás. Csak abban az esetben történhet nagyobb probléma, ha allergiásak vagyunk a pók mérgére. Csípése mindazonáltal nem kellemes: duzzanatot és bőrpírt eredményez. A keresztespóknál van hazánkban kellemetlenebb pókféle is, ilyen a dajkapók, melynek a csípése akár hetekig tartó panaszokat is okozhat, ilyen esetben fájdalom, gyulladás, és végtagzsibbadás léphet fel.
Pókcsípés esetén mossuk le a csípés helyét szappannal és vízzel, majd a biztonság kedvéért fertőtlenítsük le, ugyanis a pókcsípés maga nem jelent nagy veszélyt, azonban, ha elfertőződik a seb, annak akár komoly következményei is lehetnek. A gyorsabb gyógyulás érdekében tegyünk a csípésre hideg vizes borogatást.
2. Kullancscsípés
A kullancscsípést könnyű azonosítani, mivel általában a kullancs a sebre tapadva élősködik rajtunk, körülbelül a csípéstől számított 10 napon keresztül. Ha leesik rólunk, egy apró vöröses kört láthatunk bőrünkön, ahol a kullancs belénk harapott, de ilyen esetben se viszketés, se fájdalomérzet nem jellemző. A kullancsok általában a test legmelegebb pontjait keresik, így a legkedveltebb helyeik a hajlatok, főképp a hónalj és az ágyék területe.
Ha a kullancs még rajtunk van, minél előbb távolítsuk el! Sok tévhit él a kullancsok kihúzásának technikájáról, de ezekre ne hallgassunk, az egyetlen jó megoldás, ha csipesszel a bőrünkhöz lehető legközelebbi ponton megfogjuk, és a testünktől elfelé magabiztosan kihúzzuk az élősködőt. Nem jelent veszélyt, ha a kullancs feje beszakad, és a sebben marad, ugyanis szervezetünk enyhe gyulladással reagál erre, majd kilöki az idegen testet.
Ha a kullancsot leszedtük, vagy magától leesett, mossuk le a sebet szappannal és vízzel, majd fertőtlenítsük. A kullancsot pusztítsuk el, és zárt kukába dobjuk ki, mivel fertőzéseket terjeszthet más rovarok által, de háziállataink is megbetegedhetnek tőle.
Az emberre a Lyme kór a legveszélyesebb (a fertőző agyhártyagyulladás ellen - amit szintén terjeszthetnek a kullancsok - létezik védőoltás). A Lyme kór első tünete a kör alakú kiütés, amely legfeljebb egy hónappal a kullancscsípés után jelentkezik. Ha elkaptuk a betegséget, láz, fáradtság, fejfájás, izom- és ízületi fájdalmak, valamint rendellenes szívritmusok is jelentkezhetnek. Ha ezeknek a tünetek bármelyikét észleljük, azonnal forduljunk orvoshoz.
3. Hangyacsípés
Hazánkban a vöröshangya csípése a leggyakoribb. A csípés apró piros pötty, ami forró, égető bőrirritációval társul. 1-2 nap múltán a pöttyök fehér, gennyes pattanásszerű pontokká alakulnak át, melyek viszketnek, és enyhe fájdalom is felléphet. Az ilyen csípéseknél meg van az esély arra, hogy heget hagyva gyógyulnak csak be.
Mossuk le a megcsípett bőrfelületet szappannal és vízzel, majd kötözzük be és tegyünk rá jeget, hogy csökkentsük a fájdalmat. A hangyacsípés nem szorul további kezelésre, bár kellemetlen, legtöbbször néhány nap, vagy egy hét leforgása alatt begyógyulnak a csípések.
Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy a csípés nem múlik el, gennyedzik, vagy nagyobbra nő, elkaptunk egy másodlagos fertőzést, ilyen esetben mindenképp forduljunk orvoshoz!
4. Bolhacsípés
A bolhacsípések általában csoportosan tűnnek fel a bőrön: 3-4 csípést láthatunk egymás mellett. A csípések gyakran a test alsóbb tájain találhatóak; a lábon, a bokán, vagy a lábfejen. A csípések maguk igen kicsi piros pöttyök, melyeket gyulladás övez. A csípések igen kellemetlenek, mivel rendkívül viszketnek, és fájnak is.
Ha bolhacsípést tapasztalunk, mindenképp fertőtlenítsük le alaposan a bőrfelületet, nehogy elkapjunk valamilyen fertőzést. Nagyon fontos, hogy ne vakarjuk a csípéseket, hogy minél előbb meg tudjanak gyógyulni. Ajánlott jegelnünk, vagy hideg vízbe tennünk a megcsipkedett területet, a lényeg az, hogy megelőzzük a duzzanat kialakulását, és csökkentsük a gyulladást.
A viszketés megszüntetése érdekében kenjük be a csípéseket testápolóval, de ha ez nem segít, vásároljunk a patikában antihisztamint, mivel ez hatásos a viszketésre. Antihisztaminhoz nem csak gyógyszer által, hanem természetes összetevőkből is hozzájuthatunk, a legismertebb ilyen szerek a csalánkivonatok, melyekhez kapszula formájában is hozzájuthatunk.
Amennyiben émelygést, légzési nehézséget, az ajkak vagy az arc duzzanatát, esetleg mellkasi fájdalmát észlelünk, azonnal keressük fel orvosunkat.
5. Ágyi poloska csípés
Az ágyi poloska csípését rendkívül könnyű beazonosítani: ha kicsi, piros duzzanatokat látunk egymás mellett, és ezek egyenes vonalat, csoportot vagy véletlenszerű mintát alkotnak, akkor ne feküdjünk vissza az ágyba! Ezek a rovarok általában a test felső részén csípik meg az embert, például a törzsön, nyakon, a karokon és vállakon. Ha tüzetesen megvizsgáljuk a csípéseket, észrevehetjük a vörös csípések közepén sötétebb árnyalatú vörös pötty éktelenkedik.
Annak érdekében, hogy csökkentsük a fertőzésveszélyt, mossuk meg a csípést szappannal és vízzel, és semmiképp se kaparjuk őket. Borogassuk a csípések helyét, hogy enyhébb legyen a viszkető értés, vagy használjunk testápolót.
6. Méhcsípés
Méhcsípésnél bőrünk azonnal vörössé válik és megdagad, a fullánk pedig beletörik a sebbe. Ilyen esetenben égető, éles fájdalom tör ránk, majd súlyos viszketés következik.
Először minél gyorsabban távolítsuk el a fullánkot, mely mindig a csípés középpontjában található. Ehhez mindenképp olyan eszközt használjunk, aminek tompa éle van, a legjobb, ha körmünk közé csippentve kihúzzuk a fullánkot. Ne használjunk csipeszt, vagy ha mégis, nagyon ügyeljünk rá, hogy ne sértsük fel a bőrünket vele. A fullánkot azért ajánlott minél előbb eltávolítani, mert minél tovább bent marad, annál több méreganyag jut a sebbe, ami így még jobban fog fájni.
Ha eltávolítottuk a fullánkot, mossuk le a csípés helyét szappannal és vízzel, nehogy elfertőződjön. Borogatással elérhetjük, hogy kevesebb méreg szívódjon fel a szervezetünkbe. Ha valamelyik végtagunkat csípte meg a méh, akkor azt emeljük fel, mert úgy kevesebb vér fog odajutni, ezáltal pedig kevésbé fog feldagadni.
7. Darázscsípés
A darázscsípés szinte mindenben megegyezik a méhcsípéssel: a csípés helye gyorsan feldagad, a bőr pirossá válik, és égető fájdalom lép fel. Az egyetlen különbséget az jelenti, hogy a darázs fullánkja nem törik bele a sebbe.
Mivel a darázs nem veszti el fullánkját, újra képes támadni, ezért először is kerüljünk távolabb a rovartól, nehogy még több csípést kapjunk. Mossuk le a csípés helyét szappannal és vízzel, hogy megelőzzük a fertőzést, majd tegyünk rá hideg vizes borogatást. A fájdalomra és a duzzanatra egyaránt igen hatásos, ha a csípés helyét almaecettel lekenjük.
Ha légzési nehézségek, szédülés lép föl, illetve ha arcunk, szánk felduzzad, az súlyos allergiás reakciót jelez. A fenti tünetek észlelése esetén azonnal hívjunk mentőt.
