Ez egy lehetőség arra, hogy elgondolkodjunk, hogyan is élünk - Interjú Kassai Lajossal

– Egy lovasíjász életén mennyire változtat az a kérés, maradjunk otthon, dolgozzunk otthonról?

- Számomra mindig az a nehézség, ha az otthonomat el kell hagyni, nehéz szívvel megyek el innen, és nagyon szeretek a saját világomban lenni, amit 32 éve építek. Úgy építettem fel, hogy ez a lovasíjászat központja, és itt minden rendelkezésemre áll. Ezért én ebben a számomra idézőjeles bezártságban élek és virulok. A hétköznapjaimat semmilyen módon nem befolyásolja a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzet, ugyanúgy élek „bezárva” ezen a húsz hektáron. Itt számomra minden adott ahhoz, hogy ne érezzek semmilyen változást az életemben.

– A lovasíjász iskola mennyire tud működni?

– A közösségi életmód megszűnt létezni. Minden megállt, nincsenek előadások, bemutatók, versenyek, nyílt napok, edzőtáborok, gyakorlatilag minden csoportos foglalkozás szünetel. Ugyanakkor egyéni tevékenység folyik, itt mindenkinek saját lova van, a társaság nagy része tanyán él. Ezért az életünk ezen része csak részben alakult át, ami az egyéni életmódot egyáltalán nem befolyásolja. És amint a vírus visszavonul, minden visszakerül a rendes kerékvágásba.

– Milyen hatással lehet a koronavírus az emberi kapcsolatokra, illetve azok hiányára?

– A vírusnak egészségügyileg van egy negatív hatása, ennek mértékét még nehéz volna meghatározni. Statisztikai adatokból azonban pontosan tudjuk, hogy egy influenza mennyi áldozatot követel, és a koronavírus eddig messze eltörpül az influenza áldozatinak számához képest. Tehát az egészségügyi hatása messze nem éri el az influenzáét. A gazdasági hatásai viszont beláthatatlanok. Megállt a termelés, a munka, a kereset, mindez pedig nagyon érzékenyen fogja érinteni az embereket. Ugyanakkor ennek az egésznek van egy lelki oldala is. Egy fogyasztói társadalomban élünk, és a fogyasztás oltárán áldozzuk fel az egész életünket. Ez a szünet jót kell hogy tegyen a léleknek. Ha az emberek ezt az izolációt, bezártságot úgy fogják fel, hogy rá vannak kényszerítve arra, hogy a ringlispílről leszálljanak, és kicsit befelé, önmaguk felé forduljanak, és végiggondolják az életüket, annak rendkívüli hasznossága lehet a lélek számára.

Olyan nincs, hogy az emberiség önszántából felhagyna egy önpusztító tevékenységgel, de lássuk be, hogy az amit csinálunk, egy önpusztító folyamat. A világ most megállt egy pillanatra, és lehetősége van arra, hogy elgondolkodjon, hogyan is élünk.

– Milyen hatása lehet a jelenlegi helyzetnek a gazdaságra?

– 1900-ban négy világváros lakossága haladta meg az egymilliót. Ma több mint 400 olyan város van, ahol a lakosság száma meghaladja az egymilliót. Ezen metropoliszok lakosai máról holnapra élnek. Ki vannak szolgáltatva az üzletláncoknak. Az is ezt mutatja, hogy megrohanták az üzleteket. Látszik, hogy nincsenek tartalékok. Nálam ebben sincs változás. Én alap-élelmiszerekből egy éves készlettel rendelkezem. Én nem kenyeret vagy lisztet veszek, hanem gabonát. Mi őröljük a búzát, és sütjük a kenyeret. És ez a természetes életmódunk. Egy tradicionális tanyasi élet nem kitett egy ilyen járványnak. Azok az emberek viszont, akik el vannak vágva a természettől, bekényszerültek egy panellakásba, és nem rendelkeznek tartalékokkal, nehéz helyzetben vannak. Emellett azon is érdemes elgondolkodni, hogy a termelést kivitték Európából Kínába. Egy olyan egyszerű terméket, mint a maszk, Európa nem gyárt. Mindet Kínából szerzik be. Ezzel tulajdonképpen az olcsóság oltárán feláldoztuk a biztonságunkat. És most az is kiderült, ha Kína megáll, Európában is megáll az élet, ami nagy hiba.

Nem csak azon kell elgondolkodni, hogy az európai gazdaságot olyan irányba vigyük, hogy megálljon a saját lábán, hanem azon is, hogy a magyar gazdaság is képes legyen arra, hogy legalább alapdolgokból el tudja látni saját magát.

– A most kialakult helyzetnek lehet hosszútávon pozitív hozadéka? Tudunk mindebből tanulni?

– Ez a vírus adott egy esélyt arra, hogy mindenki végiggondolja a saját életét, az ország végiggondolja, hogy merre van az előre, hogy milyen irányba kéne menni. Persze, hogy élünk-e ezzel a lehetőséggel, nem lehet tudni.

– Miként lehet társadalmi szinten túlélni ezt az időszakot?

– Elsősorban a másodlagos hatásokra kell koncentrálni, hiszen a vírus nyilvánvalóan szed áldozatokat, tetőzni fog, lesz egy nagy hullám, ami után lecseng, és túl leszünk rajta. A kérdés az, hogy miként. Kivesszük-e belőle a tanulságokat, tapasztalatokat? Megértjük-e azt, hogy ahhoz, hogy fellépjünk bármilyen kitettséggel szemben, sokkal nagyobb társadalmi összefogásra van szükség? Ami látszik, az a bizalom teljes hiánya, és ez mérgezi meg a társadalmat. Én lovasíjász vagyok, és lovakat képezek ki. Amikor elkezdek egy állattal foglalkozni, a legfontosabb dolog a bizalom felépítése. Amíg ez nincs meg, nem kezdem el a ló képzését. Amikor a bizalom létrejött, a következő fázis a tisztelet. Amit ma látunk a politikai küzdőtérben, az a bizalom teljes hiánya. Úgy feszülnek egymásnak politikai pártok, hogy sem a bizalom, sem a tisztelet csírája sincs meg. És egy ilyen globális kihívással szemben csak egy egységes társadalom tud fellépni, most pedig kiderült, hogy egy ilyen helyzetben sem képes a kormány és az ellenzék közösen felvenni a harcot.

– Mondhatjuk, hogy nem létezik nemzeti minimum a magyar politikai küzdőtérben?

– Amit a politikában nemzeti minimumnak hívunk, az a lókiképzésben a bizalom. Ami nélkül nem tudok semmit létrehozni. Győztesként is kijöhetnénk ebből az élethelyzetből, de amíg a zavarkeltés, a káosz okozása a lényeg, addig ellenkező hatást elérve, egy kaotikus, zavaros helyzet alakulhat ki. De mindehhez a vírusnak semmi köze.

Ezzel a vírussal egy jól szervezett, azonos irányba működő társadalom elbánik, és pillanatok alatt kijavítja azokat a gazdasági károkat, amiket okozott. A vírus nem fog annyi gazdasági kárt okozni, mint az a káosz, amit a bizalmatlanság szül.