Létezik egy finomság, amit világszerte ismernek, és nincs olyan ember, aki ne szeretné. Ez pedig nem más, mint a palacsinta! A hagyomány szerint ezt a napot a Húsvét előtti 41. napon, azaz húshagyó kedden ünnepeljük, mivel ez a böjti időszak előtti utolsó nap, amikor még büntetlenül ehetünk, s ez egyben a farsangi időszak utolsó napja is. Íme pár érdekesség róla!
A palacsinta eredetileg a római korból származik, és a kutatások szerint a római légiók nyomán terjedhetett el Európában. A lepényszerű tésztát ekkoriban kerek kövön sütötték meg, de ekkor még nem édességként, hanem húsfélékkel fogyasztották. Az első fennmaradt receptek a 15. századból származnak, az első magyar nyelvű leírás pedig az erdélyi fejedelmi udvar főszakácsának 16. század végén írt szakácskönyvében olvasható.
A palacsintát hagyományosan a nagyböjt előtt ették az emberek. A néphagyomány szerint ugyanis húshagyókeddig minden olyan ételt meg kellett enni, amit a másnap kezdődő böjt ideje alatt nem lehetett. A palacsintatészta ideális volt a a feleslegessé vált tartalékok felhasználására.
A palacsinta összetevői országonként változhatnak, de alapvetően liszt, tojás, só és cukor, valamint víz és tej felhasználásával készül. Minden idők legnagyobb palacsintáját 1994-ben, Rochdale-ben sütötték ki: átmérője 15 méteres volt, 3 tonnát nyomott, és nagyjából 2 millió kalóriát tartalmazott.
Boldog Palacsinta Világnapot!
