Még a múlt évszázadban, 1991. február 21-én elsőként nyílt meg Kaposváron az akkor még abszolút újdonságnak számító pizzéria, a Tommaso. Sokan itt találkoztak először a pizzával, az elmúlt közel 30 évben pedig a pizzéria szinonímájává lett városunkban.
Szerdalácz Tamás, a Tommaso tulajdonosa a rendszerváltáskor váltott vendéglátós zenészből vendéglátósba, követve a családi hagyományokat. Ahogy meséli, a 80-as évek közepén találkozott először pizzával Budapesten, és rögtön meglátta benne a fantáziát, mely 90-re öltött testet a kicsi, Sávház alatti üzletben.
Egy baráti párral kezdtük el, akiknek volt olasz kapcsolatuk, onnét származtak az első receptek. Egy kis problémába ütköztünk, ugyanis az önkormányzatnál nem tudták mi az a pizzéria, és nem volt TEÁOR száma sem. Azt mondták vagy büfé-falatozó, vagy hurkasütő lehet. Közben szerencsére jött a rendszerváltás, és lett TEÁOR szám is.
1991-ben, az induláskor 12 félét kínáltak az akkor még újdonság számba menő pizzából. Nem Tamásék voltak az egyetlenek, akik ebben gondolkodtak, ebben az évben még 3 pizzéria nyílott a városban.
Kicsit sokalltam a létszámot, azt gondoltam minek ebbe a városba 4 pizzéria. A nyitáskor 55 Ft volt a legolcsóbb pizzánk, a Margherita, a legdrágább pedig a 95 Ft-os Tenger gyümölcsei, mert ugyan ki adna 100 Ft-ot egy pizzáért? Most már viccesen hangzik mindkét kijelentés...
A nyitás után négy évvel, szintén elsőként kezdték meg a telefonos rendelés alapján a pizza házhoz szállítást Kaposváron.
Voltak akik kinevettek, azt mondták ez nem Amerika, ki akarna pizzát házhoz rendelni!? Erre én vettem egy Riga motort 25.000 Ft-ért, és magam kezdtem el a kiszállítást. A telefon bekötése előtt a sarkon lévő telefonfülkéből adtam le nap mint nap a rendelést, ma már ezen is mosolygunk…
98-ban a Sávházzal szemben megnyitották a Spagettiházat, melyben elsőként használtak eredeti fatüzelésű kemencét, a mai napig egyedüliként a városban.
Akkor is azt vallottam, hogy igazán jó pizzát csak fatüzelésű kemencében lehet sütni, ugyanis a legoptimálisabb, 485 Celsius fokot csak az ilyen kemence tudja elérni.
Tamás szerint a legegyszerűbb összehasonlítási alap a sütési idő: az elektromos kemencében 5-8 percig sül egy pizza, míg fatüzelésűben 1,5 percig. Ez persze azzal jár, hogy nagyon oda kell rá figyelni, mivel pillanatok alatt odaég, ez a forgató szakács dolga. A végeredmény viszont egy könnyű, friss, roppanós, belül pedig puha tészta. És ez a sütési eljárás az, ami lehetővé teszi, hogy csak a négy alap összetevőt használják: liszt, víz, só, olívaolaj.
Ahogy a receptek, úgy a pizzafogyasztási szokások is nagyon megváltoztak, eleinte szó sem lehetett a mozzarelláról, mindenki ízetlennek találta. A trappista sajt ment, szép lassan tudtunk csak átállni a mozzarellára.
Bár Tamás az autentikus pizzák híve, a vendégek igényeit is igyekszik szemmel tartani, így az eredeti Nápolyi és Tradicionális pizzák mellett az itthon megszokott összeállításokat is megtaláljuk náluk.
Ha engem kérdeztek, az egyszerű, autentikus pizzáinkat ajánlom, mint a Margherita, a Marinara vagy a Prosciutto cotto. Örülünk hogy egyre többen kedvelik ezeket az összeállításokat, de még mindig a magyaros, csirkemájas ragus, vagy épp a bolognai ragus a legnagyobb Tommaso kedvencek.
Ha soha nem próbáltátok még a Tommaso fatüzelésű kemencében sült pizzáit, a pénteki szülinap remek apropó erre, de egyéb tésztáik sem maradnak el minőségben! Üljetek be hozzájuk és élvezzétek az autentikus ízeket a családi hangulatú étteremben!
