Hányan álmodnak arról, hogy körbeutazzák a világot? Egy kaposvári lánynak ez nem csak álom már, hiszen az elmúlt 1-2 évben szerelmével majdnem az összes kontinenst bejárta, és számtalan országba látogatott el. Kifaggattuk arról, hogyan is indultak neki, mik voltak a kedvenc helyei, milyen atrocitások érték őket és milyen terveik vannak a jövőre nézve.
Mikor költöztél el Kaposvárról és miért?
2011-ben akkor voltam 16 éves. Anyukám előttem már odaköltözött a mostoha apukámhoz Angliába, így hozzájuk mentem ki. Nagyon nehezen szakadtam el a várostól, a megszokott életemtől, családtól és barátoktól, de szerencsére anyuék mindig ott voltak nekem és támogattak mindenben. Itthon a Munkácsy Mihály gimnáziumba jártam egy évig, halasztást kértünk a következő évre, de annyira megtetszett a kinti élet, hogy már nem jöttünk vissza. Angliában rögtön elkezdtem iskolába járni és nyelvet tanulni. Mára szinte anyanyelvi szinten beszélem az angolt és kint elvégeztem egy iskolát is, ahol turisztikai szakra jártam.
Honnan jött az ötlet, hogy bejárjátok a világot?
Utazni mindig is szerettem, gyermekkorom óta többször mentünk nyaralni, kirándulni. Angliából az utak még könnyebben elérhetők, így kiköltözésem után ezek száma megtöbbszöröződött. Vonzottak az idegen tájak, az idegen kultúrák. Párommal is egy nyaralás alatt találkoztunk és szerettünk egymásba rögtön, ez volt 3 és fél éve. Addigra már mindketten dolgoztunk, Ryan asztalosként, én pedig a reptéren. Ő tőlünk 350 kilométerre lakott, így viszonylag hamar összeköltöztünk, hogy ne kelljen sokáig távkapcsolatban élnünk és ingázni. Szerencsére az ottani reptéren is rögtön találtam munkát, ahogy pénzünk és időnk engedte pedig együtt is utazgattunk. Ekkor jöttünk rá, hogy mielőtt családot alapítunk szeretnénk bejárni a világot. Elkezdtünk spórolni és eszerint alakítani az életünket.
Mennyit, és hogyan tudtatok spórolni az utazásra?
Felhagytunk minden luxusnak számító dologgal és nem jártunk el szinte sehova, nem vásároltunk ruhákat sem, mivel tudtuk, hogy pár évig nem sok ruhára lesz szükségünk, így eladtuk a sajátunk nagy részét is. Én előtte dohányoztam, de ezzel a rossz szokásommal is felhagytam öt év után, egyik napról a másikra. Eladtuk az autónkat, mert tudtuk, jó darabig nem lesz rá szükség, így pedig nem kell a fenntartásáért fizetni. Az interneten és használt cikk vásárokon kiárultunk mindent amit csak lehetett. Mivel gyerekünk még nincs, csak a saját fenntartásunkra kellett költenünk és szerencsére a fizetésünkből ezen életvitelt követve bőven maradt minden hónapban. Összesen 20.000 fontot gyűjtöttünk össze 1 év 4 hónap alatt a spórolással, illetve a tárgyak eladásával. Ryan és én sem származunk gazdag családból, de mindkettőnk családja megtanított minket arra, hogyan gazdálkodjunk a pénzzel okosan.
Hány országot, és földrészt jártatok be?
7 kontinensből eddig megjártunk ötöt. Dél-Amerikában és az Antarktikán még nem jártunk. Én 55 országban jártam eddig, a párom pedig 42-ben, de Ryan-ről tudni kell, hogy nem volt nagy utazó mielőtt találkoztunk, összesen 6 országban járt előtte.
Melyik helyek lettek a favoritok számotokra?
A nagy kedvenc az egy éves utunkon Ausztrália volt, ezért is döntöttünk úgy, hogy ide költözünk egy évre. Pont most indult el az itteni életünk a dolgozói vízumunkkal két hete. Mindegyik ország más miatt kedvenc! Burmában mindenki nagyon kedves, Kambodzsában találtuk meg a legszebb partot, Fülöp-szigeten gyönyörű vízesésekre leltünk rá. Vietnámban voltak a legolcsóbbak az ételek, Amerikában élveztük a kocsibérlést és a hosszabb utakat, Japánban és Dél-Koreában a tisztaságot, legalábbis ázsia többi pontjához képest, felüdülés volt tisztaság terén ez a két hely . Két hetet töltöttünk egy hajón, amivel körbejártuk a Karib-szigeteket. Ez ugyan kicsit drágább volt a büdzsénkhez mérten, de mivel pár héttel indulás előtt foglaltuk le, így arányaiban véve olcsón jutottunk hozzá. És persze nagyon sok érdekes embert ismertünk meg az utunk során.
Hol száltatok meg, hogy éltetek az egyes helyeken? Luxus vagy inkább a fenntarthatóbb dolgokat választottátok?
Utunk során folyamatosan törekedtünk a költséghatékony utazásra. Aszerint választjuk ki a következő országot is, hogy éppen merre van kedvező áron repülő, busz vagy bármilyen közlekedési eszköz. Általában csak pár napra előre van lefoglalva a szállásunk, töltöttünk több éjszakát hostelben is, kempingeztünk Kambodzsában napi 1500 Ft-ért úgy, hogy mindent ők adtak. Aludtunk lakókocsiban Ausztráliában, de előfordult, hogy egy-egy buszon vagy a reptéren ért minket az éjszaka. Az egyedüli luxus szállásunk a hajóutunk volt.
Legtöbbször légkondi nélküli helyeken voltunk Ázsiában, ami nehéz volt, de csak így tudtuk kifizetni az egy éves utunkat. A legolcsóbb szállásunk átszámítva 1000 forint volt reggelivel Vietnámban.
Érdekesség, hogyha egy pár elszív egy doboz cigit minden nap, akkor 3 hónap alatt olyan 230-240 ezer forintot költenek cigire. Mi 27 nap alatt költöttünk 255.680 forintot mindennel együtt kivéve a repjegy oda-vissza. 3 hónap cigi vagy 27 nap Vietnam? Szerintem egyértelmű a választás! Angliában egy hónap cigizés kerül ennyibe!
Dolgoztatok egyes helyeken alkalmi munkákat?
Egy évig amíg csak utazunk nem dolgoztunk, sehol sem töltöttünk annyi időt, hogy erre lehetőségünk lett volna. Önkénteskedtünk párszor (angol tanítás, tengerparti takarítás), de ebből pénzt nem kerestünk. Már az utazás megkezdése előtt azt terveztük, hogy kb. egy év után Ausztráliába költözünk egy időre mivel a mi pénzünk sem határtalan. Amerikából repültünk ide karácsony napján, január elején pedig megérkeztünk abba a városba, ahol egy darabig élni szeretnénk. Ryan pár nap alatt talált munkát asztalosként itt is, nekem még nem sikerült, de erre számítottunk is mivel itt január végéig nyári szünet van. Maximum fél évig maradhatunk egy munkahelyen a vízumunk miatt, így kicsit nehezebb, de szerintem hamar találok majd én is valamit.
Ért benneteket valami kellemetlenség az utazás alatt?
Az emberek legtöbbször kedvesek, de nagyon sokan leakarnak húzni, Ázsiában sokan úgy néznek a fehér emberre mint egy gyalogló pénzautomatára.
Volt, hogy a taxissal megegyeztünk az árban és miután félig elvitt kitalálta, hogy fizessünk többet vagy nem megy tovább. Szerencsére kitudtunk szállni mielőtt bezárta volna az autót. A busz többször nem a városig vitt el, mert megállapodásuk van a taxisokkal, hogy kirakják a turistákat a város szélén csak, hogy ők is tudjanak pénzt keresni rajtad. Hong-Kongban előre lefoglaltuk a szállást és ki is fizettük. Érkezéskor közölték, hogy valamiért a fizetés nem ment át, így csak naponta tudunk fizetni. Mint utólag kiderült azon a hétvégén volt egy nagy sportesemény és csak estére volt szállásuk ezért direkt visszautasították a fizetésünket és másnap ki is rúgtak a szállásról.
Minden oltást beadattunk amit csak lehetett indulás előtt, de sajnos mégis elkaptam egy betegséget amire nincs oltás, a dengue lázt. Malajziában sikerült összeszedni, rá pár napra kezdtem rosszul lenni Szingapúrban, de már meg volt a jegyünk Ausztráliába. Sikerült átrepülnünk, de 39 fokos lázzal életem legrosszabb utazása volt. Ott rosszabbul lettem, így egy hétig a kórházban fogtak Melbourne-ben. A lázam nem ment le egy hétig, hánytam, véreztem több helyen, járni alig tudtam. Fájtak a csontjaim és kiütéses voltam mindenhol, még a talpamon is. Sajnos ez a betegség elég veszélyes és nincs rá gyógymód, ha valaki másodszorra elkapja akár halálos is lehet, így változtatnunk kellett az utunkon és így alakult, hogy kihagytuk Dél-Amerikát.
Ryan is volt kórházban Burmában, csináltak egy ultrahangot és vettek vért is tőle. A vért a csövekben a nővér a kezembe nyomta, hogy vigyem el én a kivizsgálásra, az ultrahang eredményét pedig a kezünkbe adtak boríték nélkül, hogy vigyük vissza az orvoshoz. Az orvos egy óriási terem közepén kb. 50 másik emberrel a padlón feküdve nézte az eredményt. Igazán érdekes látvány volt!
Mik a tervek a jövőre nézve? Letelepedtek vagy marad az utazás?
Az utazás örökre az életünk része marad, de lassan már tervezzük a családalapítást. Valószínűleg miután lejár itt a vízumunk még utazunk pár hónapot a környéken, és aztán visszaköltözünk Angliába.
Mit mondanál, illetve javasolnál azoknak akik azt tervezik, hogy bejárják a világot?
Egy új kocsi nagyon szép, de semmi sem fog akkora örömöt okozni, mint az élmények, 50 év múlva nem arról fog senki sem beszélni az unokáival, hogy mennyi márkás ruhája volt és drága tárgya, hanem az élményekről. Megismertük önmagunkat, a világot és egymást.
Soha nem késő elkezdeni!
